mi az igazi bátorság?

nem akarok már elnyomni semmilyen érzést, legyen az jó v rossz, meg akarom élni azokat. ha fáj, fájjon csak
most is inkább csak rá akarok jönni,h miért is fáj, mert lehet,h csak a büszkeségemet bántja,h nem volt jó a megérzésem egyik része. úgyh leülök majd reflektálni magamban.

annyi féle elfojtás van
de az a gond vele,h nagyon sok energiát vesz el tőled és soha nem lesz tökéletes. rövid távon lehet,h működik, de később ugyanúgy feltör az érzés, csak erőteljesebben.
akkor inkább átélem rögtön.

mondjuk én mindig inkább olyan voltam,h ha boldog vok, akkor röhögök hangosan,ha másokat zavar és pl kórházban vagyunk is (műtétemet is végig röhögtem :)), ha meg fáj, akkor sírok, még ha ettől gyengének is látszom mások szemében

sztem épp az a bátorság, ha szembenézel a saját érzéseiddel és nem pedig bedugod a fejed a homokba.

mindeközben barátnőmnek teljesen igaza van, másra kellene figyelnem. három hét múlva már fekete kisgyerekek vesznek körül :) és a kiutazásra fel kell szépen készülni. todo listám még nincsen, el se kezdtem pipálni a tennivalókat... úgyh hajrááá!!!