Teljesült egy nagy-nagy vágyálmom :) Megkaptam a zöld jelzést, mehetek ki Kenyába, Bura falvába egy kis árvaházba önkéntesnek három teljes hónapra :))))))))))
Már majdnem egy éve hajtok arra,h összejöjjön ez. Ritka az,h az ember vágya beteljesül. Ezt pedig már lassan öt éve dédelgetem, időről-időre elfojtva azt, de mindig felmerült, nem tudtam totálisan elfojtani, pedig próbálkoztam vele. Szerencsére nem sikerült.
Tudom,h vmi nagyon fontos dolog vár ott rám, vmit be kell ott teljesítenem. Majd kiderül,h mi is az. nem is akarom kitalálni. Tudom,h jó lesz, jónak kell lennie, ha annyira feldob az is,ha csak beszélek róla :)
Mégis tegnap az örömöm szomorúsággal keveredett. Elpityeredtem azon,h miért pont most? Miért ilyen az időzítés? Pedig még csak bimbózó a szerelem, nem teljesedett be, csak érzem,h kölcsönös. Még csak meg se fogtuk egymás kezét, csak mikor faultoljuk egymást :) És mégis máris sajnálom itthagyni... Mi lenne,ha több is alakulna?
De mégis szeretnék kettesben lenni vele. Ki akarom élvezni az adott pillanatot, a mai napot, találkozni akarok vele, és nem foglalkozni azzal,h egy hónap múlva nem leszek itt. Nem véletlen az,h éppen most találkoztunk és éppen most jött ez az érzés. De az biztos,h bármi is lesz, kenyát nem adom fel. Túl nagy álom ahhoz...
No comments:
Post a Comment