Gyerekek

Annyira éheznek ezek a kicsik a szeretetre. A kicsik állandóan hozzánk akarnak bújni, az ölünkbe ülnének, de még néhány fiatalabb iskolás is. A tizenévesek nem jönnek megérinteni a szoknyám szélét, de a távolból nézi Zenabu is, hogy mit csinálok. Múltkor jött velem, mikor altattam a kis Michaelt, és közben egy dalt dúdoltam, és kicsit táncolgattam, rögtön leutánozta a lépéseimet. A nála talán egy-két évvel fiatalabb Michael azért bújogat, a maga módján: hozzámér épphogy, megérint, aztán elbújik a szemem elől, úgy jön, hogy megcsikizzem…
Ma vasárnap volt, és itt volt az összes gyerek, és majdnem egész nap egyedül voltam >) kicsit elfáradtam, mert egész nap egy-két gyerek volt rajtam, mikor éppen ki, de annyira feltölt. Látom, hogy mennyire sokat jelent nekik egy kis mosoly, figyeleme, egy ölelés és az már minden fáradtságot megéri. Így kicsit olyan végül, mintha mi kapnánk sok-sok szeretet tőlük. Annyira hálásak. Szaid apukája mondta, hogy néha lelkiismeret-furdalása van, mert akár többet is adhatna. Ezt már Szalonta kapcsán éreztem, de most is rosszul érzem magam, hogy el kell mennünk Voiba holnap és hogy szombaton is egy fél napot távol töltöttünk a kicsiktől. Ebédre már vissza is értünk, amin a sister is meglepődött, mert estére várt minket.