Napjaim

Nagyrészt a pici babákkal töltöm a napjaim. Reggel hét körül valóban felébresztenek a picik, ahogy sejtettem, sőt talán már kicsit korábban is nagy hangzavar van reggeli körül. Az iskolások hétre mennek suliba és napközben ott is vannak. Az óvisok kb nyolcra mennek, így nyolc után nyugalom hull az árvaházra. Öt pici baba marad csak és néhány anti. Beata beszél angolul, ő a kicsiket eteti, felmos és a házkörüli munkákban vesz részt, egy mindig mosott, de most már jó a mosógép így talán több időt tud más dolgokkal foglalkozni. Én pedig a picikkel vagyok, őket ölelgetni, tisztába rakni, szeretettel rájuk nézni, figyelni, hogy mit csinálnak, már az is nagy szót jelent. A tiszta ruhát rendeztük el és a picik szekrényét raktuk rendbe, mert minden egy kupacon volt, hiába címkézték fel Ágiék, de gondolom, a mosógép tönkremenetele óta nem tudtak időt szánni rá. Holnap befejezzük az egész szobát és a játékszobában is lehet még rendezgetni a dolgokat.
Az óvisok közül néhány visszajönnek napközben az árvaházba, ruhátváltani. Mozes tette ezt nagyon gyakran első reggel, mintha csak azért pisilt volna be, hogy odajöhessen hozzánk  Ebédidő után a kicsik nyugovóra térnek és váltásként megérkeznek az óvisok. Ők jönnek és bújnak ezerrel és tündériek. A probléma az, hogy ők se beszélnek angolul. De a nélkül is nagyon jól megértjük egymást. Az iskolások már beszélnek. Ők is vagy bújnak vagy elbújnak… De mind imádnivalóak. Van olyan, aki rögtön kezesbárány volt számomra és anélkül, hogy bármit is tettem volna érte, már megszeretett, van olyan is, aki nagyon visszahúzódó, de őket is el tudtam már érni  Némelyik lány eleinte teljesen elhúzódott, nem is nagyon akart velünk egy társaságban lenni. Majd elkezdtek messziről nézegetni, majd egyre közelebbről és most már le is ülnek mellém és hozzám szólnak. Furcsa. Olyan leírni, mintha rengeteg idő leforgása alatt történt volna, pedig csak szerdán érkeztem és most vasárnap van, mikor ezt leírom, ugyanazon a héten  Olyan gyorsan elrepült az idő.
Hja, és hol is jártam? Este hétkor vacsi nekik, addig játék, majd 8.30kor takarodó, addig tanulnak még a fénynél kint a teraszon.
Szombaton elmentünk a boarding schoolosokért és elhoztuk őket. Ők már tényleg tudnak angolul, rendesen lehetett velük beszélgetni, este játszottunk velük, beszélgettünk és így mások is közelebb kerültek hozzám. Délután rajzfilmnézés volt és nyitva volt a játékszoba. Annyira hallgatnak a nagyobb lányokra a kisebbek, és egyáltalán annyira kötelességtudóak. Bementünk a pumpáért és nem merték elvenni a másik labdát,és nem nyúltak semmihez sem. Mikor kinyitottam a játékszoba ajtaját tényleg csak azt vették el, amit megbeszéltünk 
A tizenévesek már vigyáznak a kisebbekre, sőt Michaelre (8 lehet) simán rá lehet bízni a piciket. A nagyobbak segítettek tisztábarakni, odahozták nekem a pelust… Annyira hamar felnőttek, angolul a matured – érett adja talán igazán vissza. Kénytelenek felnőni, de még azok is akik így gondoskodnak a kisebbekről és jönnek altatni őket, nagyon vágynak a szeretetre. És a nővérek sem igazán tudnak a gyerekekkel lenni, a gazdálkodással törődnek általában. Nem is nagyon láttam itt a sistert, alig volt itt a héten, mert beteg volt szegény, és inkább pihent, amikor tudott, vagy kint volt a samban. Néha bejött hozzánk, míg ebédeltünk, akkor tudtunk meg különböző infókat, és este jött a kicsikhez. Ma láttam többször, idejött ebédnél, mondtam neki, hogy Mozes beteg szerintem, majd rohant is a kiskedvencéhez  megbeszéltük, hogy a matatu hogy megy, benézett a játékszobába párszor és este már megint nem volt sehol se.