Utazas, Nairobi

Nagyon rossz az utak állapota, erre felkészítettek. De még Nairobiban is nagyon sok helyen földút van a főút közvetlen szomszédságában. De hát Afrikában vagyunk.
Nairobi nagyon összetett. Volt rá lehetőségünk, hogy megnézzük. 4kor landolt a gépünk, fél 6kor érkezett Emese barátja értünk a reptérre. Addig nagyrészt bent voltunk. A vízumos ember máris nagy mosollyal fogadott minket, és kedves beszélgetésbe kezdett. Ő ébresztett fel. Engem teljesen kikészített az utazás. Megfázva ne vágjatok neki egy 26órás utazásnak (safari szuahéliül). A fülem már Kairóban teljesen kész volt, alig hallottam Rékát, úgyhogy nem a legjobb formámban látott először, majd Nairobiban a vízumos papírt talán harmadszorra sikerült kitöltenem :P Sebaj. Megérkeztünk, beengedtek minket az országba és három hónapra kaptam tartózkodási engedélyt. A gitárom is épségben megérkezett, csak anya régi táskája szakadt ki. Arról csináltattam papírt, hogy a biztosítóhoz bemehessek majd hátha kapok majd vmit érte, de persze a jól bevált cipésszel megvarratjuk és olyan lesz, mint új korában 
Szal megérkeztünk. Ki is mentünk végül a reptér várójába, ami olyan, mint egy bódésor a régi búza téri piacon, két oldalt bódék, már 5kor nyitva (!) és sötétbőrűek próbálják eladni portékájukat (értsd taxi). Nagyon próbálkoztak, de mi kitartottunk amellett, hogy egy barátunk érkezik. És meg is érkezett pontosan. Mint ahogy sejtettem, a gitárom megkönnyítette a dolgát, rögtön oda is jött hozzánk, és elmentünk a kocsijához. Séta közben persze bepróbálkozott egy cápa, de lekoptattunk, bár Rékára nagyon rátapadt. Majd fél 9kor volt a buszunk indulása. Mwanghi szerint nem lett volna biztonságos számunkra bármilyen helyen is várakozni, így a kocsiban maradtunk, míg ő különböző vendégeket furikázott  így megláttuk Nairobi fő részeit, először körbevitt minket a parlament és a városháza felé, majd a követségek irányába és a banki negyedhez, ahol Hilton és Interconti persze megtalálható. Majd egy rózsadomb szerű helyre mentünk és a kisebb reptérre. Enyhe kontraszt. A reptérre vezető út is dimbes-dombos földút. A következő vendég pedig egy helyi hölgy volt. Ekkor láthattuk meg Nairobi valós oldalát. Az úton mindenfelé gyalogosan közlekedő embereket láttunk. Mivel a közlekedés egyrészt drága, másrészt sok a dugó, az emberek nagyrésze gyalog jár dolgozni. Tömve az utak gyalogosokkal. A nők magassarkúban járnak a göröngyős földúton 
A házak is durvák, az utcák, fémből tákolt kis bódék szolgálnak bolt és fedél gyanánt, máshol már szebb épületek, téglából. De az a gazdagabb rész. Nairobi lakosságának 10%-a kb 3mFt/hó keresettel míg a maradék 90% létminimum alatt. Legalábbis a buszon megismert kedves úriember állítása szerint.
Míg fuvarozott Mwanghi, jött a dugó és alig haladtunk, ez idő alatt szépen be is aludtam. Mikor felébredtem Réka kétségbeesett arccal mondta, hogy mennyi az idő, vészesen közeledett a buszunk indulásának időpontja. Én meg mondtam neki, hogy el fogjuk érni, és ezzel a biztos tudattal ismét elbóbiskoltam. És persze bent is állt még a buszunk az állomáson. Amit elhiszel, megteremted. Esélytelen volt racionálisan, hogy elérjük a buszt, annyira kevés idő volt, de hittem benne és el is értük. Állomás? Földes rész, piac szerűség közepén, matatuk (14 személy szállítására magánszférában működtetett utazást szolgáló eszköz) jobbra-balra, és egy-két busz látható. Furcsa. A lényeg, hogy meglett. A hited mindent megteremt.