Utazas, busz

A busz sokkal jobb volt mint gondoltam, légkondi és minden, ami kell, csak a mosdó hiányzott. Hatórás utat tettünk meg, egyetlen megállóval, az 5. óra környékén.
Felszállt a buszra egy tündéri kisfiú a kísérőjével. Azt hittem, hogy a nagyapja. Az eszem azt súgta, hogy hozzánk hozza. Majd kiderült, hogy óriásit tévedtem: egyedül neveli gyermekét, mert a felesége elhagyta és semmi pénzért nem hagyná magára. Az ember életében átél különböző fázisokat, utazás, gyermeknevelés… Ez elkerülhetetlen, nem lehet mindig ugyanazokat a jellegű dolgokat csinálni. Nekem három fázisom lesz, camino szerint.
Még Magyarország helyzetéről is olyan szinten tájékozott, hogy nagyon meglepett. Farmer lett csak azért, mert ez az életstílus esik jól neki. Hiába van egy jópár diplomája és világot járt ember, aki marhajól beszél angolul. Azt is belátta saját példáján, hogy ugyanazokat a hibákat követte el, mint az apukája, ugyanazt teremtette meg (őt is egyedül nevelte apja, mert anyja otthagyta őket). De már akkor jött rá, mikor késő és a gyermeke anyját már nem tudja visszahozni és nem is akarja.
Ismét megkaptam azt a leckét, hogy ne nézz le senkit egy cseppet sem.
Furcsa, hogy azt mondta, hogy elnyugatiasodott. Azzal magyarázta, hogy az érdekli, hogy neki, nem pedig a közösségnek mi a jobb. Három hétre elment, hogy átgondolja döntését. Kb mint nekem a camino.
A gyerek nem szokott három hét után köszönni se másoknak, engem ezzel szemben átölelt a megállóhelyen, előtte megfogta a kezem és szemeztünk egy ideig. Rögtön eszembe jutott Finley (Gordon – a caminon megismert ausztrál barátom gyermeke). Nála azt hittem, hogy érezte, hogy szoros kapcsolat van az apja és én köztem, de most rájöttem, hogy csak a szeretetet érezte rajtam. Az apa is így mondta.