A sister várt minket Voiban és magával hozta a kedvencét, Mozes-t. Voi egy kisváros, mely szerepel a legtöbb térképen, van két bank is, egy buszállomás, sok-sok bolt, szállodák, és persze földút. Rögtön matatura ültünk. Ez egy régi kisbusz, amiben 14-en férnek el eredetileg, de hamar egyértelmű lett, hogy kétszer annyi embert is feltömörítenek rá.
Mikor megérkeztünk, a gyerekek máris rohantak hozzánk, megfogták a kezünket. Már aznap elkezdtünk velük foglalkozni, pedig a nővér azt hitte, hogy megyünk inkább lefeküdni, de minket a pár perc együttlét már feltöltött. Játszottunk, ölelgettek minket a kicsik, mi meg őket. Mozes rendesen verekedett értem.
A kicsik kis előadást is tartottak nekünk, dal tánccal ötvözve. Ezek közt néhány magyar dal is felcsendült. Mindenkinek nagyon bejött a nyaklánc, amit hoztam magammal.
No comments:
Post a Comment