"Take the first step in faith! You do not have to see the whole staircase... just take the first step!"
/Martin Luther King/
Monday, December 20, 2010
Thursday, October 14, 2010
minek ütöm bele az orromat olyanba, amiben nem kértek segítséget?
Az imént főnököm erőteljesen kitört haragjában, mert segíteni akartam neki. Jó meglátásom volt, megoldottam a problémát, s mégis lecseszést kaptam.
Az volt az érzése,h sztem nem tudja megoldani a problémát. hogy nem képes rá,h kezelje a helyzetet... Kellett nekem jót akarni...
Először azt hittem,h nem kellene inkább gondolkodnom és segítenem neki soha. Aztán megláttam sértődése okát, de mégis lehúzott, elfogyott az energiám, nagyon zavart. Legszivesebben rögtön elhúztam volna, itthagytam volna őket... Tehát, van vele vmi dolgom... aztán rájöttem,h mi a lecke: meg kell még mindig tanulnom,h csak annak kell segíteni, aki azt kéri.
Ha kéretlenül segítesz, nem kapsz érte dícséretet, inkább csak szidalmat, és a másik sértve érzi magát. Még ha a végeredmény jó is. Ezért mindig csak akkor kell segítséget adni,ha azt kérik. Nem véletlenül mondja az öreg: Ne üsd bele az orrod más dolgába!
Az volt az érzése,h sztem nem tudja megoldani a problémát. hogy nem képes rá,h kezelje a helyzetet... Kellett nekem jót akarni...
Először azt hittem,h nem kellene inkább gondolkodnom és segítenem neki soha. Aztán megláttam sértődése okát, de mégis lehúzott, elfogyott az energiám, nagyon zavart. Legszivesebben rögtön elhúztam volna, itthagytam volna őket... Tehát, van vele vmi dolgom... aztán rájöttem,h mi a lecke: meg kell még mindig tanulnom,h csak annak kell segíteni, aki azt kéri.
Ha kéretlenül segítesz, nem kapsz érte dícséretet, inkább csak szidalmat, és a másik sértve érzi magát. Még ha a végeredmény jó is. Ezért mindig csak akkor kell segítséget adni,ha azt kérik. Nem véletlenül mondja az öreg: Ne üsd bele az orrod más dolgába!
Tuesday, October 12, 2010
A szeretet himnusza
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zeng érc vagyok o vagy pengo cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gogösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltur, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszunik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Véget ér az, ami töredékes.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
E amikor felnottem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színrol színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük legnagyobb a szeretet.
Törekedjetek a szeretetre!
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zeng érc vagyok o vagy pengo cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gogösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltur, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszunik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Véget ér az, ami töredékes.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
E amikor felnottem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színrol színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük legnagyobb a szeretet.
Törekedjetek a szeretetre!
Friday, September 24, 2010
bátorság vs vakmerőség
Spirituális körökben gyakran hallom (és én is mondom),h "Isten a rét virágairól is gondoskodik, rólam miért ne gondoskodna..." Aztán ezt továbbgondolva hátradőlnek és nyugodtan felmondanak emberek... Majd bevonzom a megfelelő embereket, akik elhozzák nekem az álommunkát...
És mi következik ezután? Van,h nem történik semmi... nem találják a helyüket, nincsen állásuk, s elslisszan az életük... vannak persze kivételek, de ilyen is, olyan is történik.
Nagyon fontos,h meg tudd különböztetni,h mi a bátorság és a vakmerőség. Mondhatni hajszál választja el a kettőt egymástól. Mégis visszatekintve az életed különböző döntéseire, biztosan meg tudod állapitani,h melyik döntést hoztad meg bátorságból és melyik volt puszta vakmerőség. Az nagyon jó dolog,ha rábízzuk magunkat istenre és h majd minden jól alakul, de mégsem szabad ostobaságot elkövetnünk. Azért,h bizonyitsuk,h mindaz ami körülöttünk van, csak illúzió és isten mindig megsegit, nem kell még ejtőernyő nélkül kiugrani a repülőgépből,bízva abban,h Isten velem van és majd az angyalai megfogják a kezem mielőtt földet érnék...
A másik nagy probléma pedig, ha nem hallod meg a hangját. Egy történet jutott az eszembe, csak homályosan rémlett fel előttem, mégis jól idevág. ha lógsz a sziklafalon és sugallja a belsőd,h ugorj le, akkor meg kell tenni... mert ott vár rád egy kis kiszögellés, csak te nem látod... az isteni hang viszont a jót sugallja neked.
Épp ezért nagyon fontos,h meghalljuk az ő hangját. Ő hív minket telefonon és üzenetet akar átadni nekünk. hívna minket a mobilunkon... de nem is tudunk róla,h ott van nálunk egy másik telefon is... nem csörög ki... vajon miért nem tud elérni minket? oh, nincsen benne aksi... talán igy már elér... de nem... sim kártya is kéne, és talán be is kéne kapcsolni a telefont... aztán idővel csak bekapcsoljuk, meg van a pin-kód is, hálózatot is érünk, nyitottak is vagyunk,elrakjuk a zsebünkbe a telefont és csodálkozva vesszük észre,h nem hiv senki... aztán egyszer kiveszed és... upsz, nem fogadott hivások? le volt halkitva? vajon mit akart mondani? mi az, amire nem figyeltem fel???
van h nem vesszük észre a jeleket, nem halljuk meg a belső hangot. ez egyáltalán nem csoda, ebben a nyüzsgő világban. amikor már a gondolataink veszik át az irányitást felettünk és nem mi irányitjuk a gondolatainkat. igy nem csoda,h nem halljuk meg a belső hangot, nem halljuk meg Isten üzenetetét... adjál időt magadnak! csendesedj le és ne beszélj állandóan... "én nem is jártatom állandóan a számat!" - mondhatnád joggal... de gondolj csak bele. ha a szád nem is mozog, sokszor akkor is beszélsz magaddal, nem? vagy másokkal, akik nincsenek ott, akikkel beszélni szeretnél, akiknek meg akartad volna mondani a magadét...
tegyél róla,h fel legyen töltve a telefonod,h be legyen kapcsolva és még hang is legyen rajta,s vedd fel,ha hívnak. s nem utolsó sorban, cselekedj is annak megfelelően!
Ezért nagyon fontos,h a megfelelő pillanatban hagyjuk ott a munkahelyünket. Amikor belülről jön,h igen menni kell és nem pedig menekülni akarunk és a spiritualitásra már ráállt egónk mondja,h majd isten megsegit, hanem tényleg a belső hang suggalja,h most itt az idő,h lépj, s még ha nem is látod az utat, ha bizalommal elindulsz rajta, akkor megjelenik előtted az út. Ha elindulsz a ködben, akkor szépen fokozatosan meglátod merre is kell menned, szépen lépésről lépésre.
És mi következik ezután? Van,h nem történik semmi... nem találják a helyüket, nincsen állásuk, s elslisszan az életük... vannak persze kivételek, de ilyen is, olyan is történik.
Nagyon fontos,h meg tudd különböztetni,h mi a bátorság és a vakmerőség. Mondhatni hajszál választja el a kettőt egymástól. Mégis visszatekintve az életed különböző döntéseire, biztosan meg tudod állapitani,h melyik döntést hoztad meg bátorságból és melyik volt puszta vakmerőség. Az nagyon jó dolog,ha rábízzuk magunkat istenre és h majd minden jól alakul, de mégsem szabad ostobaságot elkövetnünk. Azért,h bizonyitsuk,h mindaz ami körülöttünk van, csak illúzió és isten mindig megsegit, nem kell még ejtőernyő nélkül kiugrani a repülőgépből,bízva abban,h Isten velem van és majd az angyalai megfogják a kezem mielőtt földet érnék...
A másik nagy probléma pedig, ha nem hallod meg a hangját. Egy történet jutott az eszembe, csak homályosan rémlett fel előttem, mégis jól idevág. ha lógsz a sziklafalon és sugallja a belsőd,h ugorj le, akkor meg kell tenni... mert ott vár rád egy kis kiszögellés, csak te nem látod... az isteni hang viszont a jót sugallja neked.
Épp ezért nagyon fontos,h meghalljuk az ő hangját. Ő hív minket telefonon és üzenetet akar átadni nekünk. hívna minket a mobilunkon... de nem is tudunk róla,h ott van nálunk egy másik telefon is... nem csörög ki... vajon miért nem tud elérni minket? oh, nincsen benne aksi... talán igy már elér... de nem... sim kártya is kéne, és talán be is kéne kapcsolni a telefont... aztán idővel csak bekapcsoljuk, meg van a pin-kód is, hálózatot is érünk, nyitottak is vagyunk,elrakjuk a zsebünkbe a telefont és csodálkozva vesszük észre,h nem hiv senki... aztán egyszer kiveszed és... upsz, nem fogadott hivások? le volt halkitva? vajon mit akart mondani? mi az, amire nem figyeltem fel???
van h nem vesszük észre a jeleket, nem halljuk meg a belső hangot. ez egyáltalán nem csoda, ebben a nyüzsgő világban. amikor már a gondolataink veszik át az irányitást felettünk és nem mi irányitjuk a gondolatainkat. igy nem csoda,h nem halljuk meg a belső hangot, nem halljuk meg Isten üzenetetét... adjál időt magadnak! csendesedj le és ne beszélj állandóan... "én nem is jártatom állandóan a számat!" - mondhatnád joggal... de gondolj csak bele. ha a szád nem is mozog, sokszor akkor is beszélsz magaddal, nem? vagy másokkal, akik nincsenek ott, akikkel beszélni szeretnél, akiknek meg akartad volna mondani a magadét...
tegyél róla,h fel legyen töltve a telefonod,h be legyen kapcsolva és még hang is legyen rajta,s vedd fel,ha hívnak. s nem utolsó sorban, cselekedj is annak megfelelően!
Ezért nagyon fontos,h a megfelelő pillanatban hagyjuk ott a munkahelyünket. Amikor belülről jön,h igen menni kell és nem pedig menekülni akarunk és a spiritualitásra már ráállt egónk mondja,h majd isten megsegit, hanem tényleg a belső hang suggalja,h most itt az idő,h lépj, s még ha nem is látod az utat, ha bizalommal elindulsz rajta, akkor megjelenik előtted az út. Ha elindulsz a ködben, akkor szépen fokozatosan meglátod merre is kell menned, szépen lépésről lépésre.
Wednesday, September 15, 2010
Tuesday, August 31, 2010
p-éld-a-mutatás
Annyira kifejezőek tudnak lenni a nyelvek. Egy ujdonsült ismerősöm, akivel úgy érzem,még van mondanivalónk egymásnak világitott rá arra,h nem csak más nyelvekben vannak szépségek (ezoterikus értelemben), hanem a magyarban is. Miért is nem veszem ezt észre? talán mert túlségosan mindennapos.
Egy héten keresztül gyerekekkel voltunk, így a nevelés témája eléggé kézenfekvő volt. Alapjában véve a nevelés egy olyan készség, ami mindenkiben benne van, csak mélyen eltemettük magunkban, és talán már azon a szinten vagyunk,h legjobb lenne,ha a gyermeknevelést is oktatnák az iskolában, mint ahogy a kötelezők közé ezoterikus irodalmat is fel lehetne venni. Lehet,h nem jut el mindenkihez a megfelelő időpontban az információ, de legalább később, mikor kellően érettek az ilyen jellegű gondolatokra, akkor tudják,h hova is lehet fordulni. A csíráztatásról és a meditációról is lehet beszélni a 12 éves gyerekeknek. Egyébként sem szabad őket gyereknek tekinteni, ugyanúgy emberi lelkek, mint bármelyikünk, csak ebben az életükbe kicsit később születtek,mint a náluk idősebbek. Sokkal többre lehet menni velük, ha felnőttként kezeljük őket…
Honnan is indultam? Nevelni nem lehet szavakkal, csak is úgy ér valamit a nevelés, ha a nevelő is úgy él. Ezt fejezi ki nagyon sokat mondóan a "példamutatás" szavunk is. Ha levesszük a "p" betűt, megmarad,h "éld a mutatást". Anélkül, hogy te magad úgy élnél, nem várhatod el a másiktól,h kövesse a szavaidat, még ha egy gyermeklényről is van szó. Gyakran lenézzük a gyermekeket, pedig sokszor sokkal több mindent tudnak, mint amit mi feltételezünk.
Még olyan dolgokat is könnyen felidéznek, amire tudatosabb embertársaink csak vágynak, mások meg el se hisznek. Egyesek szt a gyermekek látják az aurát. Míg olyan történetet is hallottam,h az idősebb testvér kistestvérét kérte,h meséljen még neki arról a világról, ahonnan jöttek, mert ő már kezdi elfelejteni… ahogy egyre inkább integrálódunk a társadalomba, kezdjük elfelejteni az eredetünket és ez életbeli feladatunkat. Vajon ez csak azért van, mert a szülők nincsenek azon a szinten,h megértsék és ha nem vesznek a felnőttek tudomást az ilyen jellegű megjegyzésekről, akkor a gyermek el is felejti ezeket? Nem lehet,h csak azért vannak ma az ún indigó és gyémánt gyermekek, mert a szüleik is magasabb szinten vannak, és felfigyelnek a gyermekek elejtett mondataira, mig régebben hülyeségnek tekintették azokat?
Ehhez pedig kapcsolódik egy másik gondolat. Mi volt hamarabb… Tényleg egyre több ember van,aki érdeklődik a spirituális dolgok iránt vagy csak azért találkozom egyre több emberrel, akivel komolyan lehet beszélni ilyen dolgokról, mert én vonzom be őket az életembe? És mivel egyre mélyebben benne vagyok, egyre inkább vonzom őket és egyre több ilyen emberrel találkozom, bárhova is menjek? A vonzás törvénye egyértelműen működik, de azért bízom benne, hogy tényleg nő a tudatosodni vágyó emberek száma. és nem csak azoké, akik beállnak egy spirituális irányzat mögé és mint a birkák követik a szellemi vezetőt,aki csak anyagi előnyt kíván kicsikarni. Ez pedig egy másfajta vallásosságot szül csak. Nyitott szemmel és nyitott szivvel kell járni az úton és belülről értékeli, bárki bármit is mondjon és nem elhinni,amit mondanak. Ha csak beállsz követni egy utat, akkor ugyanolyan birkává vállsz, mint előtte, csak egy másik karámba kerülsz át. Egyik se jobb,mint a másik.
Egy héten keresztül gyerekekkel voltunk, így a nevelés témája eléggé kézenfekvő volt. Alapjában véve a nevelés egy olyan készség, ami mindenkiben benne van, csak mélyen eltemettük magunkban, és talán már azon a szinten vagyunk,h legjobb lenne,ha a gyermeknevelést is oktatnák az iskolában, mint ahogy a kötelezők közé ezoterikus irodalmat is fel lehetne venni. Lehet,h nem jut el mindenkihez a megfelelő időpontban az információ, de legalább később, mikor kellően érettek az ilyen jellegű gondolatokra, akkor tudják,h hova is lehet fordulni. A csíráztatásról és a meditációról is lehet beszélni a 12 éves gyerekeknek. Egyébként sem szabad őket gyereknek tekinteni, ugyanúgy emberi lelkek, mint bármelyikünk, csak ebben az életükbe kicsit később születtek,mint a náluk idősebbek. Sokkal többre lehet menni velük, ha felnőttként kezeljük őket…
Honnan is indultam? Nevelni nem lehet szavakkal, csak is úgy ér valamit a nevelés, ha a nevelő is úgy él. Ezt fejezi ki nagyon sokat mondóan a "példamutatás" szavunk is. Ha levesszük a "p" betűt, megmarad,h "éld a mutatást". Anélkül, hogy te magad úgy élnél, nem várhatod el a másiktól,h kövesse a szavaidat, még ha egy gyermeklényről is van szó. Gyakran lenézzük a gyermekeket, pedig sokszor sokkal több mindent tudnak, mint amit mi feltételezünk.
Még olyan dolgokat is könnyen felidéznek, amire tudatosabb embertársaink csak vágynak, mások meg el se hisznek. Egyesek szt a gyermekek látják az aurát. Míg olyan történetet is hallottam,h az idősebb testvér kistestvérét kérte,h meséljen még neki arról a világról, ahonnan jöttek, mert ő már kezdi elfelejteni… ahogy egyre inkább integrálódunk a társadalomba, kezdjük elfelejteni az eredetünket és ez életbeli feladatunkat. Vajon ez csak azért van, mert a szülők nincsenek azon a szinten,h megértsék és ha nem vesznek a felnőttek tudomást az ilyen jellegű megjegyzésekről, akkor a gyermek el is felejti ezeket? Nem lehet,h csak azért vannak ma az ún indigó és gyémánt gyermekek, mert a szüleik is magasabb szinten vannak, és felfigyelnek a gyermekek elejtett mondataira, mig régebben hülyeségnek tekintették azokat?
Ehhez pedig kapcsolódik egy másik gondolat. Mi volt hamarabb… Tényleg egyre több ember van,aki érdeklődik a spirituális dolgok iránt vagy csak azért találkozom egyre több emberrel, akivel komolyan lehet beszélni ilyen dolgokról, mert én vonzom be őket az életembe? És mivel egyre mélyebben benne vagyok, egyre inkább vonzom őket és egyre több ilyen emberrel találkozom, bárhova is menjek? A vonzás törvénye egyértelműen működik, de azért bízom benne, hogy tényleg nő a tudatosodni vágyó emberek száma. és nem csak azoké, akik beállnak egy spirituális irányzat mögé és mint a birkák követik a szellemi vezetőt,aki csak anyagi előnyt kíván kicsikarni. Ez pedig egy másfajta vallásosságot szül csak. Nyitott szemmel és nyitott szivvel kell járni az úton és belülről értékeli, bárki bármit is mondjon és nem elhinni,amit mondanak. Ha csak beállsz követni egy utat, akkor ugyanolyan birkává vállsz, mint előtte, csak egy másik karámba kerülsz át. Egyik se jobb,mint a másik.
nincs olyan h lehetetlen
Az egyik kis csöppségem (oké, 12 éves nagyfiú :)) mondta,h nincsen olyan,h lehetetlen. Nagyon igaza van. És az életet is így kellene élnünk.
Bármire képes vagy. S ha korlátokat látsz magad előtt, ne feledd, hogy azokat egyes egyedül Te magad építed fel a saját korlátaidat. Ha az életet úgy fogod fel, mint egy társasjátékot, ahol több életed van, és ha nem jutottál a játék végére és úgy estél ki, akkor talán könnyebben belemennél kockázatos döntésekbe. Viszont egy dolog biztos. Én nem akarok életem végén szembenézni álmok sokaságával, melyeket nem valósítottam meg. Ami a szívem mélyéről jön, azt igenis megvalósítom. Már láttam,h a legfőbb akadály,ami eddig visszatartott, nem is valós,hanem csak az én fejemben létezik (kicsit azért is mert beleültették). A szembetűnő akadályok csak bennem vannak. És egyedül a saját belső félelmemből táplálkoznak.
Bármire képes vagy. S ha korlátokat látsz magad előtt, ne feledd, hogy azokat egyes egyedül Te magad építed fel a saját korlátaidat. Ha az életet úgy fogod fel, mint egy társasjátékot, ahol több életed van, és ha nem jutottál a játék végére és úgy estél ki, akkor talán könnyebben belemennél kockázatos döntésekbe. Viszont egy dolog biztos. Én nem akarok életem végén szembenézni álmok sokaságával, melyeket nem valósítottam meg. Ami a szívem mélyéről jön, azt igenis megvalósítom. Már láttam,h a legfőbb akadály,ami eddig visszatartott, nem is valós,hanem csak az én fejemben létezik (kicsit azért is mert beleültették). A szembetűnő akadályok csak bennem vannak. És egyedül a saját belső félelmemből táplálkoznak.
back from the wonderland to the real life
Vasárnap este tértem vissza egy valódi tündérországból. A tábornak még gyerekek nélkül is fantasztikus energiája volt. Nem csoda, hogy kihagytam a hétvégi sulit és inkább ottmaradtam még. And now back to real life.
Munkából hazafelé a Margit-hídon szembejött velünk úgy tíz enyhén italos állapotban lévő, szemmel láthatólag hajléktalan férfi, s az egyik agresszívabb, rendesen nekem is jött, s bele is könyökölt a mellembe.
"Helló Timike, ébresztő! Itt vagy újra Budapesten!" - Szinte hallottam a nekem szóló kiáltást. Aztán elmentem forró csokizni, ott irogattam kicsit. Záróra táján elkezdett kicsit szemerkélni az eső, mégis sétára adtam a fejem. Persze az ének az esőben nem maradhatott el :) Így az energiaszintem változatlanul magasan maradt. Ilyenkor olyan, mintha tovatűnne a megfázásom is. Csak az orromon lévő seb mutatja,h vmi nem stimmel.
Egyébként biztos,h ez a való világ? Lehet olyat mondani,h camino/kenya/tábor vs real life? Oké, kicsit mind olyan volt számomra, mint az élet leképezése. Ezekben a szituációkban könnyen megláthat az ember (ha nyitott szemmel figyel és van ideje integrálni) alapvető igazságokat. De ugyanez igaz egy meditációs állapotra is, a duna-parton reflektálva ugyanez történik velem. a sirályok reptéből, a kacsák úszásából is tanulhatunk. Vagy egy kosármeccsből, egy hegyi túrából, búvárkodásból… Az életben minden egyes dolog a mi tanulásunkat szolgálja. Nem is csoda, hiszen pontosan azért jöttünk a földre, azért vettünk fel fizikai formát,hogy részese legyünk az egyik legjobb iskolának. Az pedig, hogy az előttünk lévő dolgokból tényleg tanulunk-e vagy elsiklunk felettünk, csak a mi döntésünk.
És mi a valódi? A mindennapi dolgok vagy az ilyen élmények? A szürke hétköznapok vagy azok a hetek-hónapok, amik színt visznek az életünkbe? Mindegyik. És mindig az a valódi, ami éppen van. Csak a jelen valóságos, minden más csak viszonylagos és csak az elmében létezik. Mégis gyakran menekülünk előle, pedig az az igazi ajándék (present! - milyen kifejező is az angol?). Mégsem vagyunk mindig jelen a jelenben. Aggódunk a jövő miatt és búslakodunk a múlt elhalasztott lehetőségei s hibái felett. Ahelyett, hogy ÉLNÉNK!
Munkából hazafelé a Margit-hídon szembejött velünk úgy tíz enyhén italos állapotban lévő, szemmel láthatólag hajléktalan férfi, s az egyik agresszívabb, rendesen nekem is jött, s bele is könyökölt a mellembe.
"Helló Timike, ébresztő! Itt vagy újra Budapesten!" - Szinte hallottam a nekem szóló kiáltást. Aztán elmentem forró csokizni, ott irogattam kicsit. Záróra táján elkezdett kicsit szemerkélni az eső, mégis sétára adtam a fejem. Persze az ének az esőben nem maradhatott el :) Így az energiaszintem változatlanul magasan maradt. Ilyenkor olyan, mintha tovatűnne a megfázásom is. Csak az orromon lévő seb mutatja,h vmi nem stimmel.
Egyébként biztos,h ez a való világ? Lehet olyat mondani,h camino/kenya/tábor vs real life? Oké, kicsit mind olyan volt számomra, mint az élet leképezése. Ezekben a szituációkban könnyen megláthat az ember (ha nyitott szemmel figyel és van ideje integrálni) alapvető igazságokat. De ugyanez igaz egy meditációs állapotra is, a duna-parton reflektálva ugyanez történik velem. a sirályok reptéből, a kacsák úszásából is tanulhatunk. Vagy egy kosármeccsből, egy hegyi túrából, búvárkodásból… Az életben minden egyes dolog a mi tanulásunkat szolgálja. Nem is csoda, hiszen pontosan azért jöttünk a földre, azért vettünk fel fizikai formát,hogy részese legyünk az egyik legjobb iskolának. Az pedig, hogy az előttünk lévő dolgokból tényleg tanulunk-e vagy elsiklunk felettünk, csak a mi döntésünk.
És mi a valódi? A mindennapi dolgok vagy az ilyen élmények? A szürke hétköznapok vagy azok a hetek-hónapok, amik színt visznek az életünkbe? Mindegyik. És mindig az a valódi, ami éppen van. Csak a jelen valóságos, minden más csak viszonylagos és csak az elmében létezik. Mégis gyakran menekülünk előle, pedig az az igazi ajándék (present! - milyen kifejező is az angol?). Mégsem vagyunk mindig jelen a jelenben. Aggódunk a jövő miatt és búslakodunk a múlt elhalasztott lehetőségei s hibái felett. Ahelyett, hogy ÉLNÉNK!
Wednesday, August 18, 2010
Ember tervez, Isten végez
Újabb bizonyíték mutatta számomra e mondás igazságát. Jobb nem is tervezni. Nem is nagyon szoktam kis dolgokban, csak nagyban tervezem. De lehet,h abban sem kellene!? Azért valamennyire jó,ha felállítunk magunk előtt egy elképzelést,h hosszú távon tudjuk valamihez tartani magunkat,de a végén úgyse feltétlen az lesz, amit terveztél.
Wednesday, August 11, 2010
javul a helyzet, mégis kripta-érzetem van ma
A hétvégén újabb dolgokat tudatosítottam magamban a főnökömmel kapcsolatban és sokkal jobb is lett a viszonyunk. Nagyon meglepett,h tényleg mennyire gyorsan átalakulnak a tapasztalt dolgok azáltal,h tudatos szintre emelsz néhány erőt,ami a háttérben búvik meg.
Rájöttem,h miből is építkezik az h olyan magas lóról beszél és állandóan harcolni akar. Előző kollegám volt mindig a fekete bárány a szemében, bármi is volt, ő volt a hibás, most pedig én lettem az,aki ha igaza is van, hülyeséget mond... Olyan érzésem volt,h mindig harcolnia kell valakivel. Rájöttem,h ez nem is csoda. Hatvan fölött van, be kell bizonyítani másoknak, de leginkább magának,h mennyire jó a szakmában, bármiben. Lehetséges,h fitt és rengeteg erő van benne,de mikor decemberben lejár a szerződése, akkor hova tud menni? Ki az, aki egy nyugdíj előtt járó embert venne fel? És itt vagyok én, fiatal, friss, jó tapasztalattal, előttem a világ és még okos is vagyok. Rájövök dolgokra, amire ő nem, megcsinálom rendesen a dolgom, persze,h vmi hibát kell találnia. Ha még nem is fogtam hozzá valamihez, már rávilágít,h ott gáz van,h magát fényezze. Ha kérdéssel fordulok hozzá, lefitymázza,még ha tényleges probléma, akkor is, és napokkal később tér rá vissza, és beszéli meg a főnökeivel azt,amit korábban felvetettem...
Nem jó menedzseri stílus a micro-management és a lefelé taposás, de ez van. Vagyis volt. Hétvégén anyával való beszélgetés alatt rájöttem néhány nagy igazságra, és hétfőn az irodába belépve, már nem az a jeges hangulat áradt felém főnökömtől. Tovatűnt az a fölényes stílus, már nem kioktató módon beszél velem. Mintha teljesen átváltozott volna. És mindehhez cska egy jó kis beszélgetés kellett :)
Bármennyire is javult a helyzet, mégis ma teljesen az az érzésem,h egy kriptában vagyok. Kolleganőm lekapcsoltatta a zenét is, mindketten fejhallgatóval a fejünkön hallgattunk zenét. Néha főnököm hozzám szólt egy probléma kapcsán (nagyon kedvesen! :)) Mégis vmi nem stimmel. érzés szinten. vmi nagyon gáz. de nem tudom mi lehet az.
Nagyon sok mindent tanultam magamról itt. Kolleganőmmel is nagyon jól megvagyunk, jófej emberek vannak, most már nem akarok menekülni, elvagyok, kigondoltam,h hogy is tudnám a legjobban építeni a jövőmet. Mégis itt van ez az érzés. azt nem tudom,h a pénzügy miatt v pedig azért mert ide kell bejönnöm és arról sincsen fogalmam,h miből építkezik, csak van. majd utánanézünk...
Rájöttem,h miből is építkezik az h olyan magas lóról beszél és állandóan harcolni akar. Előző kollegám volt mindig a fekete bárány a szemében, bármi is volt, ő volt a hibás, most pedig én lettem az,aki ha igaza is van, hülyeséget mond... Olyan érzésem volt,h mindig harcolnia kell valakivel. Rájöttem,h ez nem is csoda. Hatvan fölött van, be kell bizonyítani másoknak, de leginkább magának,h mennyire jó a szakmában, bármiben. Lehetséges,h fitt és rengeteg erő van benne,de mikor decemberben lejár a szerződése, akkor hova tud menni? Ki az, aki egy nyugdíj előtt járó embert venne fel? És itt vagyok én, fiatal, friss, jó tapasztalattal, előttem a világ és még okos is vagyok. Rájövök dolgokra, amire ő nem, megcsinálom rendesen a dolgom, persze,h vmi hibát kell találnia. Ha még nem is fogtam hozzá valamihez, már rávilágít,h ott gáz van,h magát fényezze. Ha kérdéssel fordulok hozzá, lefitymázza,még ha tényleges probléma, akkor is, és napokkal később tér rá vissza, és beszéli meg a főnökeivel azt,amit korábban felvetettem...
Nem jó menedzseri stílus a micro-management és a lefelé taposás, de ez van. Vagyis volt. Hétvégén anyával való beszélgetés alatt rájöttem néhány nagy igazságra, és hétfőn az irodába belépve, már nem az a jeges hangulat áradt felém főnökömtől. Tovatűnt az a fölényes stílus, már nem kioktató módon beszél velem. Mintha teljesen átváltozott volna. És mindehhez cska egy jó kis beszélgetés kellett :)
Bármennyire is javult a helyzet, mégis ma teljesen az az érzésem,h egy kriptában vagyok. Kolleganőm lekapcsoltatta a zenét is, mindketten fejhallgatóval a fejünkön hallgattunk zenét. Néha főnököm hozzám szólt egy probléma kapcsán (nagyon kedvesen! :)) Mégis vmi nem stimmel. érzés szinten. vmi nagyon gáz. de nem tudom mi lehet az.
Nagyon sok mindent tanultam magamról itt. Kolleganőmmel is nagyon jól megvagyunk, jófej emberek vannak, most már nem akarok menekülni, elvagyok, kigondoltam,h hogy is tudnám a legjobban építeni a jövőmet. Mégis itt van ez az érzés. azt nem tudom,h a pénzügy miatt v pedig azért mert ide kell bejönnöm és arról sincsen fogalmam,h miből építkezik, csak van. majd utánanézünk...
Wednesday, August 4, 2010
Néhány gondolat az ítéletről
Tegnap hosszú idő után találkoztam az egyik legjobb barátnőmmel. Sok mesélnivalónk volt egymásnak, hiszen majdnem három hónapig nem volt itthon. Én is meséltem arról,h mi minden történt velem és milyen volt a nyaralás...
Nagyon sokat adok az ő véleményére, közel állunk egymáshoz, bármikor számíthatunk egymásra, de ezúttal ellentétes véleményen voltunk.
Láttam rajta,h nem tetszik, amit mesélek, elítélő tekintetet vágott, de inkább befogta a száját és csak sokkal később mondta el,h mennyire nem tetszik neki. Én meg csak mosolyogva vagy inkább nevetve néztem rá. Nem lepett meg, erre számitottam, sejtettem,h nem fog neki tetszeni a dolog. Gondoltam,h el fogja ítélni az őrültségemet,h ennyire nem hallgattam az eszemre.
Én magam is elítéltem másokat, s normál helyzetben elítélném saját magam is. Sőt, ez volt korábban is a helyzet. Hajlamos vagyok arra,h leszabályozzam magam ésszel. Azért mert az eszem mást mond, nem hallgatok a szivemre, és nem teszem, amit a belső gyermek szeretne. Oké, a gyermek és a kis őrült közel áll a felszínhez, gyakran feljut, de az erkölcseim, a társadalom elvárásainak való megfelelési kényszer azért mindig megvolt.
Ezúttal hagytam magam és egy egész hétre kikapcsoltam az agyam és annyira jól esett! És most utólag visszatekintve, látva barátnőm elítélő tekintetét is csak nevettem a szemébe. Elmondta a problémáját, én pedig válaszra se méltatva csak átöleltem, és úgy tartottam pár percig szótlanul. Tudom jól,h igaza van. Mégis a zsigereimből érzem,h helyesen cselekedtem, szemernyi kétely sincsen bennem. Azt tettem, amit tennem kellett, és ezt sose fogom megbánni. És tudom jól,h azt bántam volna,ha nem teszem meg, ha hagyom h az eszem átvegye az irányitást,mint tette sokszor.
Olyan voltam egy hétig, mint Kenyában. Szabad! Teljesen szabad! Oké, esténként is ilyen szoktam lenni,de nagyon jó volt újra huzamosabb ideig!
És ítélet. Van jogunk bárkit is bármiért elítélni? Mi is sokmindent megtettünk életünk során (és még előző életekről nem is beszélek), és nem ismerjük a másik körülményeit. Nincsen jogunk ahhoz,h elítéljünk másokat. Mégis sokszor megtesszük. De valójában önmagunkat ítéljük el. Nem lenne könnyebb ítéletmentesen élni? Szabadon?
Nagyon sokat adok az ő véleményére, közel állunk egymáshoz, bármikor számíthatunk egymásra, de ezúttal ellentétes véleményen voltunk.
Láttam rajta,h nem tetszik, amit mesélek, elítélő tekintetet vágott, de inkább befogta a száját és csak sokkal később mondta el,h mennyire nem tetszik neki. Én meg csak mosolyogva vagy inkább nevetve néztem rá. Nem lepett meg, erre számitottam, sejtettem,h nem fog neki tetszeni a dolog. Gondoltam,h el fogja ítélni az őrültségemet,h ennyire nem hallgattam az eszemre.
Én magam is elítéltem másokat, s normál helyzetben elítélném saját magam is. Sőt, ez volt korábban is a helyzet. Hajlamos vagyok arra,h leszabályozzam magam ésszel. Azért mert az eszem mást mond, nem hallgatok a szivemre, és nem teszem, amit a belső gyermek szeretne. Oké, a gyermek és a kis őrült közel áll a felszínhez, gyakran feljut, de az erkölcseim, a társadalom elvárásainak való megfelelési kényszer azért mindig megvolt.
Ezúttal hagytam magam és egy egész hétre kikapcsoltam az agyam és annyira jól esett! És most utólag visszatekintve, látva barátnőm elítélő tekintetét is csak nevettem a szemébe. Elmondta a problémáját, én pedig válaszra se méltatva csak átöleltem, és úgy tartottam pár percig szótlanul. Tudom jól,h igaza van. Mégis a zsigereimből érzem,h helyesen cselekedtem, szemernyi kétely sincsen bennem. Azt tettem, amit tennem kellett, és ezt sose fogom megbánni. És tudom jól,h azt bántam volna,ha nem teszem meg, ha hagyom h az eszem átvegye az irányitást,mint tette sokszor.
Olyan voltam egy hétig, mint Kenyában. Szabad! Teljesen szabad! Oké, esténként is ilyen szoktam lenni,de nagyon jó volt újra huzamosabb ideig!
És ítélet. Van jogunk bárkit is bármiért elítélni? Mi is sokmindent megtettünk életünk során (és még előző életekről nem is beszélek), és nem ismerjük a másik körülményeit. Nincsen jogunk ahhoz,h elítéljünk másokat. Mégis sokszor megtesszük. De valójában önmagunkat ítéljük el. Nem lenne könnyebb ítéletmentesen élni? Szabadon?
Monday, August 2, 2010
Miért nem bízom saját magamban?
Nyaralásunk során bejártunk egy szép kis várat, ahol szépen külön kerültem a többiektől és elindultam a saját utamon. Teljesen szem elől tévesztettem a többieket. Sok idő eltelt és sehol se volt senki. Nem ijedtem meg, az érzésem mutatta,h el kell indulnom lefelé, a fiúk biztos kimentek és majd a kocsinál találkozunk... Nyugodtan bandukoltam lefelé, sőt inkább repültem. Egészen addig, mig össze nem futottam egy másik útitárssal. Ekkor megszólalt az agyam. Biztos szóltak volna neki a fiúk,ha kimennek,de nem mondtak neki semmit. Akkor minden bizonnyal valahol még a vár területén belül vannak...
Bármennyire is éreztem,h mennem kéne, meg akartam látni őket. Kimentem a bejárat elé, hátha meglátom őket. De mivel sehol se találta szemem a két fiatalembert, inkább visszafordultam. Belül tudtam,h felesleges. Mégis szükségesnek tartottam h jöjjön vmi megerősítés. Sokáig ücsörögtünk odabent, felmentem, hátha fentebb várnak minket. De sehol semmi. Végül faképnél hagytam az eszem és nagy nehezen elindultam lefelé. Pár méter megtétele után meg is láttam egyiküket. Akkor pedig már szabadon tudtam repülni lefelé :)
Bosszantó volt,h hagytam,h elteljen egy csomó idő, ahelyett,h csak hallgatttam volna rögtön a megérzésemre. De szinte megbénított az eszem és a látni akarás. És nem tudtam mit tenni vele. Csak várni, míg felül nem kerekedett az érzés és megérzés.
Nagyon gyakran jönnek megérzéseim, mégis valamiért mindig külső megerősítésre várok. És ez még csak egy kis dolog volt. Komoly döntéseknél még inkább így van. Nem elég,h jelez a bensőm,h mit kellene tennem, én még várom arra,h külső tényezők is megerősítsék,s ha az nem jön, akkor nem fogadom el csak úgy a jeleket. Miért nem bízom saját magamban? Annyiszor tapasztaltam már,h az csak jó,ha hallgatok a bensőmre, mégsem bízom magamban még eléggé...
Mi kellene még hozzá? Egy nagy seggberúgás!
Bármennyire is éreztem,h mennem kéne, meg akartam látni őket. Kimentem a bejárat elé, hátha meglátom őket. De mivel sehol se találta szemem a két fiatalembert, inkább visszafordultam. Belül tudtam,h felesleges. Mégis szükségesnek tartottam h jöjjön vmi megerősítés. Sokáig ücsörögtünk odabent, felmentem, hátha fentebb várnak minket. De sehol semmi. Végül faképnél hagytam az eszem és nagy nehezen elindultam lefelé. Pár méter megtétele után meg is láttam egyiküket. Akkor pedig már szabadon tudtam repülni lefelé :)
Bosszantó volt,h hagytam,h elteljen egy csomó idő, ahelyett,h csak hallgatttam volna rögtön a megérzésemre. De szinte megbénított az eszem és a látni akarás. És nem tudtam mit tenni vele. Csak várni, míg felül nem kerekedett az érzés és megérzés.
Nagyon gyakran jönnek megérzéseim, mégis valamiért mindig külső megerősítésre várok. És ez még csak egy kis dolog volt. Komoly döntéseknél még inkább így van. Nem elég,h jelez a bensőm,h mit kellene tennem, én még várom arra,h külső tényezők is megerősítsék,s ha az nem jön, akkor nem fogadom el csak úgy a jeleket. Miért nem bízom saját magamban? Annyiszor tapasztaltam már,h az csak jó,ha hallgatok a bensőmre, mégsem bízom magamban még eléggé...
Mi kellene még hozzá? Egy nagy seggberúgás!
Monday, July 12, 2010
"Meddig hagyod még szunnyadni az energiádat? Meddig nem veszel még tudomást önmagad végtelenségéről????"
Mondja a kezembe akadt kis könyvecske, és ezzel teljesen egybevágót mondott egy ismeretlen bácsika az utcán. Rengeteg energia van benned, csak nem tudod, hogyan használd. Először furán néztem csak rá, majd rájöttem,h nagyon is igaza van.
De hogyan tudnám használni??? Mire kellene használnom?
Mondja a kezembe akadt kis könyvecske, és ezzel teljesen egybevágót mondott egy ismeretlen bácsika az utcán. Rengeteg energia van benned, csak nem tudod, hogyan használd. Először furán néztem csak rá, majd rájöttem,h nagyon is igaza van.
De hogyan tudnám használni??? Mire kellene használnom?
Tuesday, June 29, 2010
Let's celebrate the existence of life.
Ez a mondat tört ki a kollegámból. Holnap lesz az utolsó napja ezen a munkahelyen... Olyan jó az, mikor csak a létezés maga örömmel tölt el. Régen úgy sétáltam be a gimibe,h szinte lebegtem, simogattam a bokrokat, néztem a felhőket és maga a létezés boldogsággal töltött el. Sokáig elveszettnek hittem ezt az érzést, de újra megtaláltam. Olyan jó boldognak lenni a mindennapi dolgoknak örülni és hosszan fenntartani a jól érzem magam érzést. Remélem, minél több embernek sikerül ezt megvalósitania.
Thursday, June 24, 2010
Adj hálát!
Teljesen természetesnek tűnik az,h egészségesek vagyunk, van két szemünk, lábunk, amin járunk, lélegzünk... egészen addig, amig nem kerül veszélybe az egészségünk, észre se vesszük,h mennyire szerencsések vagyunk.
Mikor adtál utoljára hálát az Égnek? Gyakran fordulunk kérésekkel az Úrhoz, de adunk hálát is mindazért, amit kapunk? Érdemes néha leülni és átgondolni,h mennyire szerencsések vagyunk, mennyi mindent kaptunk és mennyi mindenért lehetünk hálásak. Ha rendszeresíted azt,h átgondold ezeket a dolgokat, máris boldogabbnak érezheted magad. Elkezded jobban értékelni az élet apró dolgait, hálásabb leszel és ezáltal több jót is vonzol be az életedbe. Ha az utóbbi részt nem is hiszed el, akkor is érdemes egyszer leülni és hálát adni az Égnek.
Mikor a caminot jártam, rengeteg dolgot kaptam, ott nyitott szemmel jártam és észre vettem,h mennyi mindent kapok. Volt,h meg se fogalmaztam az aktuális szükségletem és már meg is kaptam. Éreztem Isten jelenlétét mindenhol és közel is voltam hozzá. Egyszer mégis rámtört az a kényszer,h bemenjek egy templomba (igaz, előtte nem is voltam csak a nagy, híres bazilikák egyikében) és hálát adjak az Úrnak. Úgy éreztem,h mindent megkaptam, de mégse köszöntem meg. Annyira jó érzéssel töltött meg a hálaadás, és könnyel telt meg a szemem. Fantasztikus élmény volt.
A héten betévedtem egy teázóba, ahol hálaadást tartottak éppen. Éreztem,h ez nem véletlen és ott is maradtam. Annyira jó volt átgondolni,h mennyi mindent kaptam az utóbbi években és nagyon jó volt hálát adni érte.
Csak javasolni tudom mindenkinek,h időről-időre vegye a fáradtságot arra,h hálát adjon mindazért, amit kapott és ami.
Mikor adtál utoljára hálát az Égnek? Gyakran fordulunk kérésekkel az Úrhoz, de adunk hálát is mindazért, amit kapunk? Érdemes néha leülni és átgondolni,h mennyire szerencsések vagyunk, mennyi mindent kaptunk és mennyi mindenért lehetünk hálásak. Ha rendszeresíted azt,h átgondold ezeket a dolgokat, máris boldogabbnak érezheted magad. Elkezded jobban értékelni az élet apró dolgait, hálásabb leszel és ezáltal több jót is vonzol be az életedbe. Ha az utóbbi részt nem is hiszed el, akkor is érdemes egyszer leülni és hálát adni az Égnek.
Mikor a caminot jártam, rengeteg dolgot kaptam, ott nyitott szemmel jártam és észre vettem,h mennyi mindent kapok. Volt,h meg se fogalmaztam az aktuális szükségletem és már meg is kaptam. Éreztem Isten jelenlétét mindenhol és közel is voltam hozzá. Egyszer mégis rámtört az a kényszer,h bemenjek egy templomba (igaz, előtte nem is voltam csak a nagy, híres bazilikák egyikében) és hálát adjak az Úrnak. Úgy éreztem,h mindent megkaptam, de mégse köszöntem meg. Annyira jó érzéssel töltött meg a hálaadás, és könnyel telt meg a szemem. Fantasztikus élmény volt.
A héten betévedtem egy teázóba, ahol hálaadást tartottak éppen. Éreztem,h ez nem véletlen és ott is maradtam. Annyira jó volt átgondolni,h mennyi mindent kaptam az utóbbi években és nagyon jó volt hálát adni érte.
Csak javasolni tudom mindenkinek,h időről-időre vegye a fáradtságot arra,h hálát adjon mindazért, amit kapott és ami.
Thursday, June 17, 2010
Miért jön mindenki azzal,h mikor lesz már párom? Ez meg az jó lenne, gyere ide és ott biztos megtalálod, hátha majd a meetingen ott lesz...
Miért tekintik az emberek egy kerülendő állapotnak az egyedüllétet? Miért attól teljes sztük az ember lányának élete,ha valakivel együtt van?
Oké, egyetértek. tényleg akkor lesz teljes az életem,ha lesz egy párom és a gyermekeimet nevelgetem. vagyis inkább akkor töltöm be női mivoltomnak célját. de mint ember és lélek is van célja az életemnek és az én életem így és most is TELJES. nem csak akkor lesz az,ha párom lesz és gyermekem. én igy is teljes egész vagyok és megpróbálom teljes harmóniában élni az életem a világgal,de leginkább önmagammal.
Párkapcsolat. Jön az,amikor jönnie kell! Én így gondolom, sőt TUDOM! Most még valószínűleg nem vagyok kész arra,h megtaláljam a férfit és normális párkapcsolatban éljek. Ha kész leszek rá, akkor pedig majd rámtalál. Kétség sem fér hozzá. Majd ha itt lesz az ideje, akkor úgy is lesz. Lehet,h ezzel a "majd"-dal kicsit tolom magam előtt a dolgot, mintha menekülnék előle. De nem akarok sürgetni semmit, és semmiképpen nem akarok egy olyan párkapcsolatban élni, amit nem érzek teljes mértékig helyesnek. Teljes valómmal akarok benne lenni egy kapcsolatban, amiben közösen tudunk fejlődni. ha pedig ilyet nem találok, akkor csak azért h legyen valakim, inkább nem leszek senkivel.
Lehet,h már kész vagyok. Es tudom,h már elindult a férfi az úton,h annak idején rámtaláljon. De semmiképpen sem kérem,h ez megtörténjen.
Miért tekintik az emberek egy kerülendő állapotnak az egyedüllétet? Miért attól teljes sztük az ember lányának élete,ha valakivel együtt van?
Oké, egyetértek. tényleg akkor lesz teljes az életem,ha lesz egy párom és a gyermekeimet nevelgetem. vagyis inkább akkor töltöm be női mivoltomnak célját. de mint ember és lélek is van célja az életemnek és az én életem így és most is TELJES. nem csak akkor lesz az,ha párom lesz és gyermekem. én igy is teljes egész vagyok és megpróbálom teljes harmóniában élni az életem a világgal,de leginkább önmagammal.
Párkapcsolat. Jön az,amikor jönnie kell! Én így gondolom, sőt TUDOM! Most még valószínűleg nem vagyok kész arra,h megtaláljam a férfit és normális párkapcsolatban éljek. Ha kész leszek rá, akkor pedig majd rámtalál. Kétség sem fér hozzá. Majd ha itt lesz az ideje, akkor úgy is lesz. Lehet,h ezzel a "majd"-dal kicsit tolom magam előtt a dolgot, mintha menekülnék előle. De nem akarok sürgetni semmit, és semmiképpen nem akarok egy olyan párkapcsolatban élni, amit nem érzek teljes mértékig helyesnek. Teljes valómmal akarok benne lenni egy kapcsolatban, amiben közösen tudunk fejlődni. ha pedig ilyet nem találok, akkor csak azért h legyen valakim, inkább nem leszek senkivel.
Lehet,h már kész vagyok. Es tudom,h már elindult a férfi az úton,h annak idején rámtaláljon. De semmiképpen sem kérem,h ez megtörténjen.
Wednesday, June 9, 2010
Friday, June 4, 2010
Real life?
Amikor távolabb kerülök a mindennapoktól és új ismerősökre teszek szert, gyakran úgy érdeklődöm,h mit csinálsz a való életben.
Ma elgondolkodtam ezen kicsit. Tényleg az lenne a való élet, mikor bemész az irodába reggel 7-8-9kor és ott ülsz a gép előtt 3-4-5-6-7ig vagy még tovább...
Tényleg ez a való élet? Vagy inkább az, ami mindezek mögött van? Számomra inkább az az élet, ami akkor kezdődik, amikor kilépek az iroda ajtaján. Igaz, még odabent is sok minden jó. Egy beszélgetés egy kollegával, egy hasznos tanács.
Mi a való élet?
Ma elgondolkodtam ezen kicsit. Tényleg az lenne a való élet, mikor bemész az irodába reggel 7-8-9kor és ott ülsz a gép előtt 3-4-5-6-7ig vagy még tovább...
Tényleg ez a való élet? Vagy inkább az, ami mindezek mögött van? Számomra inkább az az élet, ami akkor kezdődik, amikor kilépek az iroda ajtaján. Igaz, még odabent is sok minden jó. Egy beszélgetés egy kollegával, egy hasznos tanács.
Mi a való élet?
Mission, vision & SWOT
Aki közgázt tanult, annak semmi meglepő nincsen abban,amit most irok.
A vállalatok vision és mission statement-t írnak, hogy motiválják a munkavállalókat és meghatározzák azt az irányt, amerre a vállalatot szeretnék látni haladni. Időről időre pedig swot analyzist készítenek, ami megmutatja, milyen erősségei-gyengeségei vannak a cégnek, s ezeket kihasználva milyen lehetőségek nyílhatnak meg előtte, valamint milyen veszélyek fenyegetik a jövőbeli harmonikus munkát.
Amikor minderről tanultunk, inkább úgy tekintettem ezekre a dolgokra, mint szükséges rosszra. Úgyse csinálnak ilyet, csak a nagyvállalatok, és olyan pozícióba úgyse kerülök soha,h ilyennel kelljen foglalkoznom.
Amikor kenyában sok-sok mission és vision statement jött velem szembe, akkor rájöttem,h mindez annyira szép, olyan logikus. Ha nem látjuk a jövőt magunk előtt, akkor nem tudunk igazán hatékonyan dolgozni. Amikor egy kis feladatot kiadtak nekem, sokkal könnyebben megtudtam valósítani, gyorsabban végeztem vele, ha tudtam,h miért is jó az, hogy illik bele a teljes egész képbe. És mindig el is vártam,h ne csak feladatot adjanak nekem, hanem mutassák meg a feladat értelmét is. Ha pedig beláttam,h felesleges feladatról van szó, akkor természetesen nem is haladtam vele.
Szükségem volt arra,h lássam hova vezet,hogy igazán motiváltan tudjak dolgozni. Legyen szó a legkisebb feladatról is. Mégis az életemben nem tűztem ki magam elé konkrét vízió. Csak éltem egyik napról a másikra. Nem csoda,h nem is lyutottam előrébb az életemben. Ha nincsen előtted egy konkrét kép,h mit akarsz elérni, akkor nem is tudod azt elérni. A saját életedben is tűzzd ki magad elé,h mi az életed értelme, miért is vagy itt a földön és mit akarsz elérni mondjuk 5-10 év múlva. Ezzel a képpel a szemed előtt sokkal könnyebb haladni az úton. Számon tudod kérni magad,h mi is az, amit megvalósitottál és mi az, amit nem. Ha nincsen elképzelésed, akkor könnyű azt mondani,h nem is igazán akartam semmit.
És mi van a swot-tal? Ha nem látod pontosan h merre is haladnál. Tudod jól,h nem itt van a helyed, de nem igazán tudod,h mit is kéne csinálnod, akkor nagyon jó elemezni a helyzetedet. erre a közgazdászok (talán marketingesek) kitaláltak egy szép kis rövidítést: swot elemzés.
Strength - erősségek
Weaknesses - gyengeségek
Opportunities - lehetőségek
Threats - veszélyek
Ami itt a legfontosabb, sztem, az az,h fel kell mérnünk a saját erősségeinket és azokat kihasználva kellene pályát-jövőt választanunk. Melyik 18 éves gyermek teszi meg ezt tudatosan? Ki az,aki tényleg mindent felmérve választja meg a pályáját? Annyit néz meg egy átlagfiatal,h melyik tárgyat is szereti, miből kéne emelt szintű érettségit tenni, milyen lehetőségei vannak. És ez vhol meg is felel a swot analízisnek. Mégis mikor körbe nézek a velem egykorúak társaságában, nagyon sokan azért panaszkodnak,h nem találják a helyüket, nem igazán ezt akarták csinálni. ilyenkor érdemes újra megnézni,h na miben is vagyok jó. Mi az, ami egyáltalán nem nekem való. ha maradok és ezt folytatom, milyen lehetőségeim vannak és mi az a veszély,ami fenyegetővé válhat számomra pár év múlva? Ezeket ismerve jobban tudunk választani, és irányitani a jövőnket.
Talán mégsem tanítottak nekünk annyi hülyeséget az egyetemen? Vannak olyan dolgok, amit a munkánkban talán nem is használunk, de az életünkben tudunk!
A vállalatok vision és mission statement-t írnak, hogy motiválják a munkavállalókat és meghatározzák azt az irányt, amerre a vállalatot szeretnék látni haladni. Időről időre pedig swot analyzist készítenek, ami megmutatja, milyen erősségei-gyengeségei vannak a cégnek, s ezeket kihasználva milyen lehetőségek nyílhatnak meg előtte, valamint milyen veszélyek fenyegetik a jövőbeli harmonikus munkát.
Amikor minderről tanultunk, inkább úgy tekintettem ezekre a dolgokra, mint szükséges rosszra. Úgyse csinálnak ilyet, csak a nagyvállalatok, és olyan pozícióba úgyse kerülök soha,h ilyennel kelljen foglalkoznom.
Amikor kenyában sok-sok mission és vision statement jött velem szembe, akkor rájöttem,h mindez annyira szép, olyan logikus. Ha nem látjuk a jövőt magunk előtt, akkor nem tudunk igazán hatékonyan dolgozni. Amikor egy kis feladatot kiadtak nekem, sokkal könnyebben megtudtam valósítani, gyorsabban végeztem vele, ha tudtam,h miért is jó az, hogy illik bele a teljes egész képbe. És mindig el is vártam,h ne csak feladatot adjanak nekem, hanem mutassák meg a feladat értelmét is. Ha pedig beláttam,h felesleges feladatról van szó, akkor természetesen nem is haladtam vele.
Szükségem volt arra,h lássam hova vezet,hogy igazán motiváltan tudjak dolgozni. Legyen szó a legkisebb feladatról is. Mégis az életemben nem tűztem ki magam elé konkrét vízió. Csak éltem egyik napról a másikra. Nem csoda,h nem is lyutottam előrébb az életemben. Ha nincsen előtted egy konkrét kép,h mit akarsz elérni, akkor nem is tudod azt elérni. A saját életedben is tűzzd ki magad elé,h mi az életed értelme, miért is vagy itt a földön és mit akarsz elérni mondjuk 5-10 év múlva. Ezzel a képpel a szemed előtt sokkal könnyebb haladni az úton. Számon tudod kérni magad,h mi is az, amit megvalósitottál és mi az, amit nem. Ha nincsen elképzelésed, akkor könnyű azt mondani,h nem is igazán akartam semmit.
És mi van a swot-tal? Ha nem látod pontosan h merre is haladnál. Tudod jól,h nem itt van a helyed, de nem igazán tudod,h mit is kéne csinálnod, akkor nagyon jó elemezni a helyzetedet. erre a közgazdászok (talán marketingesek) kitaláltak egy szép kis rövidítést: swot elemzés.
Strength - erősségek
Weaknesses - gyengeségek
Opportunities - lehetőségek
Threats - veszélyek
Ami itt a legfontosabb, sztem, az az,h fel kell mérnünk a saját erősségeinket és azokat kihasználva kellene pályát-jövőt választanunk. Melyik 18 éves gyermek teszi meg ezt tudatosan? Ki az,aki tényleg mindent felmérve választja meg a pályáját? Annyit néz meg egy átlagfiatal,h melyik tárgyat is szereti, miből kéne emelt szintű érettségit tenni, milyen lehetőségei vannak. És ez vhol meg is felel a swot analízisnek. Mégis mikor körbe nézek a velem egykorúak társaságában, nagyon sokan azért panaszkodnak,h nem találják a helyüket, nem igazán ezt akarták csinálni. ilyenkor érdemes újra megnézni,h na miben is vagyok jó. Mi az, ami egyáltalán nem nekem való. ha maradok és ezt folytatom, milyen lehetőségeim vannak és mi az a veszély,ami fenyegetővé válhat számomra pár év múlva? Ezeket ismerve jobban tudunk választani, és irányitani a jövőnket.
Talán mégsem tanítottak nekünk annyi hülyeséget az egyetemen? Vannak olyan dolgok, amit a munkánkban talán nem is használunk, de az életünkben tudunk!
Thursday, June 3, 2010
Már kaptam a fejemre többször is,h nagyon ritkán jelentkezem bejegyzéssel.
Sajnos nagyon igaz. És annál sokkal mélyebb oka van, semminthgy csak nem ülök gép előtt. Nagyon is sokat ülök gép előtt, de sajnos mindz idő alatt leginkább a bal agyféltekémet használom, és meg se fordul a fejemben,h a kósza pillanatokban a jobb agyféltekémet használjam és egy kicsit írjak. Pedig nagyon szeretek elmélázni a gondolataimban, vagy éppen nem is gondolkodni, hanem csak belebambulni a világba. De az utóbbi időben ez az, amire nem sok időm maradt. Engem is kezd magával ragadni a rohanó világ. Otthon csak olvasok és nem elmélkedek, sőt, ami még rosszabb, sorozatot nézek. "Fáradt vagyok, csak megnézek egy részt, amig átöltözöm és elkészítem a teát..." És olyan könnyű belefeledkezni. Már a 3. v 4. részt néztem meg? És még ha értelmes gondolatot is ad át egy rész, így az is nagyon könnyen feledésbe merül. Kezdek átcsapni a passzivan energiát vesztés fázisába ahelyett,h gyűjteném. Igaz, ilyen időben nem is lehet a duna-parton sétálgatni. könnyű kifogásokat találni. Nagyon könnyen magával tud ragadni a pörgés, ami nem is csoda hiszen állandóan a racionalitást és a logikát használom a munkámban. Az értelem abszolút elsőbbséget élvez a nap nyolc órájában. Bármennyire is élvezem a napsütést vagy esőt mindegy mi jön, belefeledkezem a könyvekbe, mégis a bal agyféltekémé a főszerep. De ez nem is meglepő, hiszen egy bal agyféltekés Föld nevezetű bolygón élünk.
Egyre kevesebb álmomra emlékeztem, és igaz folyamatosan jönnek intuícióim, de mégsem annyira sok,mint korábban. Úgyhogy itt az alkalom,h felerősítsem az intuíciómat. Milyen módon? Baráti beszélgetések helyett, telefonbeszélgetésbe menekülés helyett, előbb fogom választani a reflektálást, mint ahogy azt normál módon tettem. Jön a kenuszezon! Tisza-tavon való evezés tökéletes alkalmat ad a reflektálásra :) Talán elmegyek egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra is. És folytatom az írást. Az az,amit szeretek, ami jött,h tennem kell, de elég rendesen félbehagytam. Félelem. Elég jó vagyok én? Felül kell emelkedni a félelmeinken. Meg kell keresni a gyökerét és gyökerestől kitépni. Nem pedig hagyni,h a trauma keletkezésének megfelelő gyermekként viselkedjünk minden újabb és újabb helyzetben. Érett felnőttként nem engedhetjük meg magunknak,h továbbra is úgy viselkedjünk adott helyzetben, mint hatévesen tettük. Nem menekülhetünk el és bújhatunk édesanyánk szoknyája alá. Tudatos felnőttként kell élnünk napjainkat, és ehhez meg kell ismernünk magunkat. Az árnyékoldalunkkal együtt.
Mostanában elkezdtem kicsit a felszinen élni és nem magamba tekinteni. Már szinte fáj. Úgyhogy feladok ezzel is. S újra írok. Nem ígérem,h mindig ide. De remélhetőleg gyakrabban olvashattok tőlem. Remélhetőleg azért is, mert nem lesz mindig lehetőség személyesen megbeszélni a gondolatokat. De erről majd máskor.
Sajnos nagyon igaz. És annál sokkal mélyebb oka van, semminthgy csak nem ülök gép előtt. Nagyon is sokat ülök gép előtt, de sajnos mindz idő alatt leginkább a bal agyféltekémet használom, és meg se fordul a fejemben,h a kósza pillanatokban a jobb agyféltekémet használjam és egy kicsit írjak. Pedig nagyon szeretek elmélázni a gondolataimban, vagy éppen nem is gondolkodni, hanem csak belebambulni a világba. De az utóbbi időben ez az, amire nem sok időm maradt. Engem is kezd magával ragadni a rohanó világ. Otthon csak olvasok és nem elmélkedek, sőt, ami még rosszabb, sorozatot nézek. "Fáradt vagyok, csak megnézek egy részt, amig átöltözöm és elkészítem a teát..." És olyan könnyű belefeledkezni. Már a 3. v 4. részt néztem meg? És még ha értelmes gondolatot is ad át egy rész, így az is nagyon könnyen feledésbe merül. Kezdek átcsapni a passzivan energiát vesztés fázisába ahelyett,h gyűjteném. Igaz, ilyen időben nem is lehet a duna-parton sétálgatni. könnyű kifogásokat találni. Nagyon könnyen magával tud ragadni a pörgés, ami nem is csoda hiszen állandóan a racionalitást és a logikát használom a munkámban. Az értelem abszolút elsőbbséget élvez a nap nyolc órájában. Bármennyire is élvezem a napsütést vagy esőt mindegy mi jön, belefeledkezem a könyvekbe, mégis a bal agyféltekémé a főszerep. De ez nem is meglepő, hiszen egy bal agyféltekés Föld nevezetű bolygón élünk.
Egyre kevesebb álmomra emlékeztem, és igaz folyamatosan jönnek intuícióim, de mégsem annyira sok,mint korábban. Úgyhogy itt az alkalom,h felerősítsem az intuíciómat. Milyen módon? Baráti beszélgetések helyett, telefonbeszélgetésbe menekülés helyett, előbb fogom választani a reflektálást, mint ahogy azt normál módon tettem. Jön a kenuszezon! Tisza-tavon való evezés tökéletes alkalmat ad a reflektálásra :) Talán elmegyek egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra is. És folytatom az írást. Az az,amit szeretek, ami jött,h tennem kell, de elég rendesen félbehagytam. Félelem. Elég jó vagyok én? Felül kell emelkedni a félelmeinken. Meg kell keresni a gyökerét és gyökerestől kitépni. Nem pedig hagyni,h a trauma keletkezésének megfelelő gyermekként viselkedjünk minden újabb és újabb helyzetben. Érett felnőttként nem engedhetjük meg magunknak,h továbbra is úgy viselkedjünk adott helyzetben, mint hatévesen tettük. Nem menekülhetünk el és bújhatunk édesanyánk szoknyája alá. Tudatos felnőttként kell élnünk napjainkat, és ehhez meg kell ismernünk magunkat. Az árnyékoldalunkkal együtt.
Mostanában elkezdtem kicsit a felszinen élni és nem magamba tekinteni. Már szinte fáj. Úgyhogy feladok ezzel is. S újra írok. Nem ígérem,h mindig ide. De remélhetőleg gyakrabban olvashattok tőlem. Remélhetőleg azért is, mert nem lesz mindig lehetőség személyesen megbeszélni a gondolatokat. De erről majd máskor.
Wednesday, June 2, 2010
Live now
"How we spend our days is, of course, how we spend our lives."
-- Annie Dillard
We lose the power of the moment because we're so rarely in it. We're reliving the past or speculating about the future. We continue to believe that tomorrow's the day when I'll be more capable, more wealthy, more fit and more loving. Meanwhile, I'm just putting in time, dreaming of better things but not making any concrete move to realize them.
When you find yourself thinking of the future or the past, bring your awareness into the present moment. Really experience how you feel and what’s happening around you, without judgment. If we can treasure each moment, our lives will be rich, no matter what we have accomplished.
"If, before going to bed every night, you will tear a page from the calendar, and remark, 'there goes another day of my life, never to return,' you will become time conscious."
-- A. B. Zu Tavern
-- Annie Dillard
We lose the power of the moment because we're so rarely in it. We're reliving the past or speculating about the future. We continue to believe that tomorrow's the day when I'll be more capable, more wealthy, more fit and more loving. Meanwhile, I'm just putting in time, dreaming of better things but not making any concrete move to realize them.
When you find yourself thinking of the future or the past, bring your awareness into the present moment. Really experience how you feel and what’s happening around you, without judgment. If we can treasure each moment, our lives will be rich, no matter what we have accomplished.
"If, before going to bed every night, you will tear a page from the calendar, and remark, 'there goes another day of my life, never to return,' you will become time conscious."
-- A. B. Zu Tavern
Thursday, April 29, 2010
Sunday, April 4, 2010
Live your own life
"We don't always know what makes us happy. We know, instead, what we think SHOULD. We are baffled and confused when our attempts at happiness fail...We are mute when it comes to naming accurately our own preferences, delights, gifts, talents. The voice of our original self is often muffled, overwhelmed, even strangled, by the voices of other people's expectations. The tongue of the original self is the language of the heart."
-- Julie Cameron
We are each unique beings with a unique path in life. If we wish to be fulfilled, we need to go to our own hearts for direction. We might regularly ask ourselves:
- "What do I really want to do?"
- "What brings me greatest happiness?"
- "How can I bring more of these into my life?"
Life wants us to go for what brings us most joy and meaning.
"It doesn't interest me what you do for a living. ...I want to know what you ache for, and if you dare to dream of meeting your heart's longing."
-- Oriah Mountain Dreamer
"Let me listen to me and not to them."
-- Gertrude Stein
"What you must dare is to be yourself."
-- Dag Hammarskjold
-- Julie Cameron
We are each unique beings with a unique path in life. If we wish to be fulfilled, we need to go to our own hearts for direction. We might regularly ask ourselves:
- "What do I really want to do?"
- "What brings me greatest happiness?"
- "How can I bring more of these into my life?"
Life wants us to go for what brings us most joy and meaning.
"It doesn't interest me what you do for a living. ...I want to know what you ache for, and if you dare to dream of meeting your heart's longing."
-- Oriah Mountain Dreamer
"Let me listen to me and not to them."
-- Gertrude Stein
"What you must dare is to be yourself."
-- Dag Hammarskjold
Monday, March 8, 2010
Help - but only whole heartidly
A hétvégén önkéntes-kiválasztáson és jótékonysági koncerten voltam és nagyon sok emberrel találkoztam, aki másoknak kíván segíteni. Külföldi önkéntesmunka kiválasztásán előfordult,h olyan emberek is megjelentek, akik nem igazán a segítés miatt mentek, hanem az utazás és a teljes költségtérítés keltette fel a figyelmüket. Ezúttal viszont nem ez volt a helyzet. Csupa olyan emberrel találkoztam, akik teljes szívükből segíteni akarnak másokon. És nagyon jó érzés volt ilyen emberek között lenni.
A koncerten egy ugandai férfivel beszélgettem, aki már jópár éve Magyarországon él és úgy beszél magyarul,h a magyar származású,de külföldön nevelkedett volt főnökeim irigykedhetnének rá.
És pár idézet:
We do not truly serve the world if we give to others but neglect our own truth and our own needs. We need to give to ourselves as we give to others. IT’S NOT SELFISH TO LOOK AFTER OURSELVES -- IT’S ESSENTIAL!
"Forget the resolutions. Forget control and discipline...too much work. Instead try experimenting. Go in search of something to fall in love with...something about yourself, your career, your spouse."
-- Dale Dauten
"Nothing truly valuable arises from ambition or from a mere sense of duty; it stems rather from love and devotion towards men and towards objective things."
-- Albert Einstein
A koncerten egy ugandai férfivel beszélgettem, aki már jópár éve Magyarországon él és úgy beszél magyarul,h a magyar származású,de külföldön nevelkedett volt főnökeim irigykedhetnének rá.
És pár idézet:
We do not truly serve the world if we give to others but neglect our own truth and our own needs. We need to give to ourselves as we give to others. IT’S NOT SELFISH TO LOOK AFTER OURSELVES -- IT’S ESSENTIAL!
"Forget the resolutions. Forget control and discipline...too much work. Instead try experimenting. Go in search of something to fall in love with...something about yourself, your career, your spouse."
-- Dale Dauten
"Nothing truly valuable arises from ambition or from a mere sense of duty; it stems rather from love and devotion towards men and towards objective things."
-- Albert Einstein
You are complete
"Everything you need you already have. You are complete right now, you are a whole, total person, not an apprentice person on the way to someplace else."
-- Wayne Dyer
Close your eyes and imagine that everything you have and everything you are is enough. You don’t need to be better or different -- you’re great just as you are. Can you experience the peace and contentment that owning that perspective brings?
Moving into such total acceptance does not mean that we stop growing. When we can accept who we are now, we open the doors to our own inspiration to do and be even more!
"Wherever you are is always the right place. There is never a need to fix anything, to hitch up the bootstraps of the soul and start at some higher place. Start right where you are."
-- Julia Cameron
-- Wayne Dyer
Close your eyes and imagine that everything you have and everything you are is enough. You don’t need to be better or different -- you’re great just as you are. Can you experience the peace and contentment that owning that perspective brings?
Moving into such total acceptance does not mean that we stop growing. When we can accept who we are now, we open the doors to our own inspiration to do and be even more!
"Wherever you are is always the right place. There is never a need to fix anything, to hitch up the bootstraps of the soul and start at some higher place. Start right where you are."
-- Julia Cameron
Monday, March 1, 2010
"Legyen ma béke a szívedben. Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol
lenned kell. Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a
hitből születnek Benned és másokban. Használd azokat, amiket adnak
Neked, és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz. Légy elégedett
önmagaddal, úgy, ahogy vagy. Hagyd ezt a tudást beépülni a
csontjaidba, és add meg a lelkednek az éneklés, a tánc, az ima és a
szeretet szabadságát. Ez mindannyiunk számára létezik. "
lenned kell. Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a
hitből születnek Benned és másokban. Használd azokat, amiket adnak
Neked, és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz. Légy elégedett
önmagaddal, úgy, ahogy vagy. Hagyd ezt a tudást beépülni a
csontjaidba, és add meg a lelkednek az éneklés, a tánc, az ima és a
szeretet szabadságát. Ez mindannyiunk számára létezik. "
Wednesday, February 24, 2010
Labels limit us
"When I let go of what I am, I become what I might be."
-- Lao Tzu
How do you define yourself, to yourself and others? Are you first and foremost a husband/wife? A mother/father? A bus driver, dentist, musician ... ? A Christian, Moslem, Jew ...? A nag, joker, dreamer ...?
Be aware that any label puts limits on you. Today, experience how it feels to let go of the labels to rest in ‘I am.’ Feel the freedom, the spaciousness, the infinite potential of simply being.
-- Lao Tzu
How do you define yourself, to yourself and others? Are you first and foremost a husband/wife? A mother/father? A bus driver, dentist, musician ... ? A Christian, Moslem, Jew ...? A nag, joker, dreamer ...?
Be aware that any label puts limits on you. Today, experience how it feels to let go of the labels to rest in ‘I am.’ Feel the freedom, the spaciousness, the infinite potential of simply being.
Thursday, February 18, 2010
köd
Tejfölszerű köd van. Nézel ki a fejedből és semmit se látsz. hacsak nem a gép előtt ülsz egy fűtött irodában.
Mostanában kicsit ilyennek érzem a saját helyzetem. Nem látok előre. CSak totyogok egy helyben. De sokunkkal előfordul,h ilyen helyzetbe kerülünk vagy csak ülünk. Nem látjuk,h mi is lenne életünk célja, mi lenne egyáltalán csak a következő lépcsőfok. De ha tejfölszerű ködben is vagyunk, tudjunk,h ott van valahol. Aztán eljön majd a jobb idő és a napsütés, amikor már többet láthatunk mindabból, ami a feladatunk. De addig ki tudja, mennyi idő telik el? Úgyhogy addig is lépkedhetünk, mint az éjszakai sötétben. Lépcsőről lépcsőre. Csak bizalommal kell elindulni az úton, és egyre többet látsz meg magad előtt.
De talán jobb is az, ha mindig csak a következő lépcsőfokot látjuk. Ha látnánk a végállomást is, akkor talán nem tudnánk annyira élvezni minden egyes állomást. Hanem csak a jövővel foglalkoznánk. Pedig a jelenben kell élni. És abban kéne 100%-ig. oké, nem vagyok hedonista. De értékelni kell a pillanatot. Nem véletlenül mondja az angol, hogy a jelen egy ajándék (present :))
Te meglátod a mai napban rejlő csodát? Vagy csak megteszed a kötelességed és fásult arccal ülsz a monitor előtt?
Mostanában kicsit ilyennek érzem a saját helyzetem. Nem látok előre. CSak totyogok egy helyben. De sokunkkal előfordul,h ilyen helyzetbe kerülünk vagy csak ülünk. Nem látjuk,h mi is lenne életünk célja, mi lenne egyáltalán csak a következő lépcsőfok. De ha tejfölszerű ködben is vagyunk, tudjunk,h ott van valahol. Aztán eljön majd a jobb idő és a napsütés, amikor már többet láthatunk mindabból, ami a feladatunk. De addig ki tudja, mennyi idő telik el? Úgyhogy addig is lépkedhetünk, mint az éjszakai sötétben. Lépcsőről lépcsőre. Csak bizalommal kell elindulni az úton, és egyre többet látsz meg magad előtt.
De talán jobb is az, ha mindig csak a következő lépcsőfokot látjuk. Ha látnánk a végállomást is, akkor talán nem tudnánk annyira élvezni minden egyes állomást. Hanem csak a jövővel foglalkoznánk. Pedig a jelenben kell élni. És abban kéne 100%-ig. oké, nem vagyok hedonista. De értékelni kell a pillanatot. Nem véletlenül mondja az angol, hogy a jelen egy ajándék (present :))
Te meglátod a mai napban rejlő csodát? Vagy csak megteszed a kötelességed és fásult arccal ülsz a monitor előtt?
Wednesday, February 3, 2010
Tuesday, February 2, 2010
Oktatás egy maszáj faluban
A maszájokról mindenkinek a hosszú, vékony, fekete test és a piros öltözék jut eszébe. A 21. század elején továbbra is mindösszesen három kendőt öltenek magukra, marha és kecsketartásból tartják fenn magukat. Az asszonyok továbbra is tehénszarból készítik kunyhóikat, a férfiaknak pedig annyi feleségük lehet, amennyit megengedhetnek maguknak. A férfi beavatási szertartás mellett a női körülmetélés is továbbra is elfogadott. Egy nomád nép, de semmiképpen sem szabad őket vadembernek titulálni. Sokkal civilizáltabbak, mint amilyen képet a nyugati világ sajtója közvetít az emberek számára. Olyan szerencsém volt, hogy megismerhettem valódi arcukat. Önkéntesként három hónapot töltöttem Kenyában és ez idő alatt meglátogathattam egy valódi maszáj falut. A lakosok nyitott szívvel fogadtak és vendégszeretetüknek köszönhetően tíz napot tölthettem körükben.
Amint megérkeztem a faluba, több maszáj férfi vett körül, és meglepetésemre mindannyian nagyon jól beszéltek angolul. Mint megtudtam, az angol nyelv ismerete széles körben elterjedt még a hagyományokhoz hű közösségekben is. Szinte minden férfi folyékonyan beszéli a nyelvet. Ez okozta az első meglepetést számomra, de később még nagyobb meglepetések értek.
A falu vezetője volt szállásadóm és vezetőm. Első sétánk alkalmával az utat az iskolában fejeztük be. Nagyon meglepődtem, hogy valódi iskola áll a kör alakban elhelyezkedő falu bejárata előtt. Fából készült, kis méretű ugyan, de iskola. Csupán két terem található a helyi iskolában és mindkettő az udvarról nyílik, illetve a kettő között található a tanári szoba, hogy a tanárúr le tudjon kicsit pihenni a fárasztó nap során. A két teremben mindenféle térképek találhatók, az ABC rajzokkal tarkítva. Nagyon szépen felszerelt kis iskola. Fából készült az egész, de látszik, hogy komoly célra használják és folyamatosan rendben tartják.
Ez a nomád nép, és elsődlegesen vezetőik, felismerték, hogy mennyire fontos az, hogy képezzék gyermekeiket. Korábban is rengeteg tudást adtak át, nem mintha a természeti tudáshalmazt lenéznék most már, felismerték, hogy azon túl is szükséges tudást felhalmozniuk annak érdekében, hogy népük és kultúrájuk továbbra is fennmaradhasson.
Éppen ennek érdekében hozták létre Olasitiben ezt a kis iskolát, melyet a közösség tart fenn. Alacsony költségvetésből dolgoznak, de a közösség még a most tapasztalható ínséges időkben is fordit az oktatásra.
Ugyan továbbra is megőrzik kultúrájukat, mégis felismerték azt, hogy nem maradhatnak el a modern világ ismeretanyagától. Közösségi formában élnek, chairmant választanak. De tudják jól, hogy számukra az elszigetelődés nem járható út. Be kell illeszkedniük a fejlődő világba. Ezért fektetnek oly nagy hangsúlyt az oktatásra.
A harmicasok egyáltalán nem jártak iskolába. Írni-olvasni, nem tudnak. De nagyrészük nagyon jól beszél angolul. A chairman franciául és németül is képes elmondani a legfontosabb dolgokat, pedig a kapott smseit is a fiatalabb tanult társaival olvastatja fel.
A közösség három módon segiti az oktatást:
(i) támogatja az idősebb fiúk bentlakásos iskolában való elhelyezését,
(ii) iskolát tart fenn, mely a limitált hely miatt csak az elemi képzést teszi lehetővé, és
(iii) önkéntes alapon oktatják az asszonyokat.
Mivel az iskola csak két teremnek tud helyet adni, így csak az elemi képzésre nyújt megoldást, egyenlőre. A kisgyermekek írni-olvasni tanulnak, valamint angolul. Egyetlen tanár látja el a feladatokat. Az egyik teremben kiadja a feladatot, s míg a gyerekek megoldják azt, addig átmegy a másik terembe és az ottlévő gyerekekkel foglalkozik. Mindkét teremben 30 diákkal. Nem a leghatékonyabb módszer a tanulásra, de mégis jobb, mint a semmi.
A közösségben felismerték azt is, hogy megélhetésük szempontjából nagyon fontos az is, hogy az asszonyok is beszéljenek angolul.
A faluba látogató turisták számára piacot tartanak fenn, ahol az asszonyok árulják portékájukat, láncokat, nyakláncot, gyűrűt, kis faragott szobrokat, stb. Az értékesítésnél pedig nagyon fontos, hogy meg tudják győzni a vevőket, hogy az ő portékájuk mennyire jó. Ezt felismerték a befolyásos férfiak, és ezért felnőtt oktatásba kezdtek. Az egyik, gimnáziumot végzett fiatalabb maszáj férfi délutánonként órát tart azoknak az asszonyoknak, akik talán soha életükben nem is láttak iskolát.
Egy ilyen órára én magam is ellátogattam. Úgy tíz asszony érkezett meg az órára. A többieknek sajnos egyéb elfoglaltságuk volt. Ami teljesen érthető. Az oktatás szinte az egész délutánt igénybe veszi, és a mindennapi teendők rengeteg feladatot adnak egy maszáj nő számára. Nekik kell hordaniuk a vízet valamint a tűzifát. A beteg teheneknek ők szereznek füvet. A ház javításáról nem is beszélve. És persze mindemellett főzni, mosni, takarítani és a nem iskoláskorú gyerekekre is vigyázni.
Az utóbbi két évben a közösség nagyon sokat szenvedett, hiszen a szárazság miatt jószáguk jelentős része elhullott. Ennek következtében változtatniuk kellett étkezési szokásaikon és az oktatásra fordított összeget is csökkenteniük kellett. Emiatt nem tudták a korábban bentlakásos iskolában tanulókat visszaküldeni tanulni, és most az iskola is kisebb költségvetéssel dolgozik.
Amennyiben szeretne segíteni azoknak, akik számára nem csak a víz, elektromosság, gáz, stb, de az oktatás is luxus-számba megy, támogassa a maszáj falvak fiatal lakóit.
Szívesen fogadják tanárok segítségét is, mind kisegítés, mind módszertani fejlesztés tekintetében. Amennyiben valaki szeretne tanítani az iskolában hosszabb-rövidebb időre, az is megoldott.
Egy holland alapítvány támogatja a közösség iskoláztatását, akik szeretettel várnak mindennemű támogatást. és látogasson el az alábbi honlapra:
http://www.btifoundation.com/home
Amint megérkeztem a faluba, több maszáj férfi vett körül, és meglepetésemre mindannyian nagyon jól beszéltek angolul. Mint megtudtam, az angol nyelv ismerete széles körben elterjedt még a hagyományokhoz hű közösségekben is. Szinte minden férfi folyékonyan beszéli a nyelvet. Ez okozta az első meglepetést számomra, de később még nagyobb meglepetések értek.
A falu vezetője volt szállásadóm és vezetőm. Első sétánk alkalmával az utat az iskolában fejeztük be. Nagyon meglepődtem, hogy valódi iskola áll a kör alakban elhelyezkedő falu bejárata előtt. Fából készült, kis méretű ugyan, de iskola. Csupán két terem található a helyi iskolában és mindkettő az udvarról nyílik, illetve a kettő között található a tanári szoba, hogy a tanárúr le tudjon kicsit pihenni a fárasztó nap során. A két teremben mindenféle térképek találhatók, az ABC rajzokkal tarkítva. Nagyon szépen felszerelt kis iskola. Fából készült az egész, de látszik, hogy komoly célra használják és folyamatosan rendben tartják.
Ez a nomád nép, és elsődlegesen vezetőik, felismerték, hogy mennyire fontos az, hogy képezzék gyermekeiket. Korábban is rengeteg tudást adtak át, nem mintha a természeti tudáshalmazt lenéznék most már, felismerték, hogy azon túl is szükséges tudást felhalmozniuk annak érdekében, hogy népük és kultúrájuk továbbra is fennmaradhasson.
Éppen ennek érdekében hozták létre Olasitiben ezt a kis iskolát, melyet a közösség tart fenn. Alacsony költségvetésből dolgoznak, de a közösség még a most tapasztalható ínséges időkben is fordit az oktatásra.
Ugyan továbbra is megőrzik kultúrájukat, mégis felismerték azt, hogy nem maradhatnak el a modern világ ismeretanyagától. Közösségi formában élnek, chairmant választanak. De tudják jól, hogy számukra az elszigetelődés nem járható út. Be kell illeszkedniük a fejlődő világba. Ezért fektetnek oly nagy hangsúlyt az oktatásra.
A harmicasok egyáltalán nem jártak iskolába. Írni-olvasni, nem tudnak. De nagyrészük nagyon jól beszél angolul. A chairman franciául és németül is képes elmondani a legfontosabb dolgokat, pedig a kapott smseit is a fiatalabb tanult társaival olvastatja fel.
A közösség három módon segiti az oktatást:
(i) támogatja az idősebb fiúk bentlakásos iskolában való elhelyezését,
(ii) iskolát tart fenn, mely a limitált hely miatt csak az elemi képzést teszi lehetővé, és
(iii) önkéntes alapon oktatják az asszonyokat.
Mivel az iskola csak két teremnek tud helyet adni, így csak az elemi képzésre nyújt megoldást, egyenlőre. A kisgyermekek írni-olvasni tanulnak, valamint angolul. Egyetlen tanár látja el a feladatokat. Az egyik teremben kiadja a feladatot, s míg a gyerekek megoldják azt, addig átmegy a másik terembe és az ottlévő gyerekekkel foglalkozik. Mindkét teremben 30 diákkal. Nem a leghatékonyabb módszer a tanulásra, de mégis jobb, mint a semmi.
A közösségben felismerték azt is, hogy megélhetésük szempontjából nagyon fontos az is, hogy az asszonyok is beszéljenek angolul.
A faluba látogató turisták számára piacot tartanak fenn, ahol az asszonyok árulják portékájukat, láncokat, nyakláncot, gyűrűt, kis faragott szobrokat, stb. Az értékesítésnél pedig nagyon fontos, hogy meg tudják győzni a vevőket, hogy az ő portékájuk mennyire jó. Ezt felismerték a befolyásos férfiak, és ezért felnőtt oktatásba kezdtek. Az egyik, gimnáziumot végzett fiatalabb maszáj férfi délutánonként órát tart azoknak az asszonyoknak, akik talán soha életükben nem is láttak iskolát.
Egy ilyen órára én magam is ellátogattam. Úgy tíz asszony érkezett meg az órára. A többieknek sajnos egyéb elfoglaltságuk volt. Ami teljesen érthető. Az oktatás szinte az egész délutánt igénybe veszi, és a mindennapi teendők rengeteg feladatot adnak egy maszáj nő számára. Nekik kell hordaniuk a vízet valamint a tűzifát. A beteg teheneknek ők szereznek füvet. A ház javításáról nem is beszélve. És persze mindemellett főzni, mosni, takarítani és a nem iskoláskorú gyerekekre is vigyázni.
Az utóbbi két évben a közösség nagyon sokat szenvedett, hiszen a szárazság miatt jószáguk jelentős része elhullott. Ennek következtében változtatniuk kellett étkezési szokásaikon és az oktatásra fordított összeget is csökkenteniük kellett. Emiatt nem tudták a korábban bentlakásos iskolában tanulókat visszaküldeni tanulni, és most az iskola is kisebb költségvetéssel dolgozik.
Amennyiben szeretne segíteni azoknak, akik számára nem csak a víz, elektromosság, gáz, stb, de az oktatás is luxus-számba megy, támogassa a maszáj falvak fiatal lakóit.
Szívesen fogadják tanárok segítségét is, mind kisegítés, mind módszertani fejlesztés tekintetében. Amennyiben valaki szeretne tanítani az iskolában hosszabb-rövidebb időre, az is megoldott.
Egy holland alapítvány támogatja a közösség iskoláztatását, akik szeretettel várnak mindennemű támogatást. és látogasson el az alábbi honlapra:
http://www.btifoundation.com/home
We spend much of our time thinking we are useless. We rarely discover our true destiny and feel that God has been unjust to us. When the moment finally comes and something happens that reveals to us the reason we were born, we think it’s too late to change our life and continue to suffer, and blame ourselves for the time we have wasted. We end up wasting our time again instead of finally doing what we meant to do.
Thursday, January 7, 2010
Subscribe to:
Posts (Atom)