Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Véget ér az, ami töredékes.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
E amikor felnőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük legnagyobb a szeretet.
Törekedjetek a szeretetre!
Sunday, August 31, 2008
Mi a célod?
Minden testi tünetnek megvan az oka. Ezért,ha elkezd fájni a fejed, akkor a legjobb,ha utánajársz annak,h mi lehet az oka. Pláne,ha egymást ismétlődően fordul elő. Lehet stressz, de akár egy elfojtás is az oka. Nekem most mivel hétvége van, talán inkább az utóbbi.
De az is lehet,h csak túl sokat gondolkodtam.
Egy kisebb túrára indultam ma, gondoltam kipróbáljuk az erőnlétemet. Normafától indultam el Budaörs irányába. És nagyon sokáig csak a fizikai síkon maradtam. Céges dolgokon járt az eszem, mit vigyek a caminora, tegnapi eseményeket-beszélgetéseket játszottam le magamban ismételten... És egyáltalán az egész fizikai kihívásnak tűnt: ha 2 óra alatt abszolválom a 1x km-t, akkor naponta ennyit meg tudok tenni, így és úgy... Csupa földi dolog, az anyagi világban jártam ahelyett,h észrevettem volna minden egyes madárcsicsergésben, lombodzó fában és illatozó virágban az isteni csodát. Pedig már gyerekkoromban is mindig ezt tettem, mégis most messzebb került tőlem. Tegnap is volt olyan,h teljesen máshol voltam, pedig adott volt a kedves társaság, a gyönyörű környezet, de mégis az eszem néha nem akarta hagyni,h igazán élvezni tudjam az adott pillanatot. Pedig mindig ezt kellene tennünk, és tudom is ezt, mégis nagyon erősen harcolt az egom az ellen,h a lelkem élvezni tudja a pillanatot. Pedig az annyira emelkedett érzés, mintha lebegnék és mindennel eggyé válnék, ami a környezetemben van. Akkor nemcsak magamra és a természeti környezetre, hanem a mellettem lévő érzéseire-félelmeire-zavaraira is jobban rá tudok hangolódni és nem kellenek szavak. Igaz, néha nem kell ehhez más lelkiállapot, elég h a két ember nagyon hasonló legyen... De az nagyon ritka. De miért is? Mert nem vesszük észre azokat az embereket, még ha össze is sodor minket az élet, nem nyílunk meg annyira egymásnak,h felfedezzük az összhangot vagy tényleg csak néhány ember van a világon ugyanabban az időben, akivel úgy igazán nagyon-nagyon megvan az összhang?
Back to the origin: Arra jöttem rá,h nagyon fontos,h el tudjam engedni az itteni dolgokat, ha úgy indulok el,h állandóan ezeken jár az agyam, sehova se jutok.
Rádöbbentem egy gyönyörű helyen ma,h mi a fenét is csinálok én? Mit keresek én itt ilyen lelkiállapotban? Elrontom a természet harniáját. Pedig erre kell törekedni: ugyanolyan harmóniában lenni a természettel és önmagaddal, mint amilyen a természetben uralkodik. Miért olyan nehéz ez néha??? Miért olyan erős az egónk? Mert most az ego korszakát éljük, de miért???? Kinek jó az,h nem tudunk harmóniába lenni önmagunkkal???
Ma rájöttem,h fizikailag nem lesz probléma. Két óra alatt 12-15 km emelkedőkkel tarkítva úgy,h meg se kottyant igazán. De ez is az agyban dől el,h mi sok és mitől félsz. Az erdőt te magad töltöd meg veszélyekkel és te látod hosszabbnak az utat, mint amilyen valójában. Nagyon le kell csöndesítenem a lelkem. Ezért is nem jó mással menni, mert az időről időre visszahúz a fizikai valóságba, mi van az ismerősökkel...
Csendesítsd le a lelked! Légy harmóniában önmagaddal és mindenki mással. Annak nincsen értelme,ha maratoni futóversenynek veszed fel a caminot. És úgy egyáltalán az életet. Az számít,h hogy éled meg az egyes perceket, nem pedig az h teljesíted a terveidet és megfelelsz mások elvárásainak.
De az is lehet,h csak túl sokat gondolkodtam.
Egy kisebb túrára indultam ma, gondoltam kipróbáljuk az erőnlétemet. Normafától indultam el Budaörs irányába. És nagyon sokáig csak a fizikai síkon maradtam. Céges dolgokon járt az eszem, mit vigyek a caminora, tegnapi eseményeket-beszélgetéseket játszottam le magamban ismételten... És egyáltalán az egész fizikai kihívásnak tűnt: ha 2 óra alatt abszolválom a 1x km-t, akkor naponta ennyit meg tudok tenni, így és úgy... Csupa földi dolog, az anyagi világban jártam ahelyett,h észrevettem volna minden egyes madárcsicsergésben, lombodzó fában és illatozó virágban az isteni csodát. Pedig már gyerekkoromban is mindig ezt tettem, mégis most messzebb került tőlem. Tegnap is volt olyan,h teljesen máshol voltam, pedig adott volt a kedves társaság, a gyönyörű környezet, de mégis az eszem néha nem akarta hagyni,h igazán élvezni tudjam az adott pillanatot. Pedig mindig ezt kellene tennünk, és tudom is ezt, mégis nagyon erősen harcolt az egom az ellen,h a lelkem élvezni tudja a pillanatot. Pedig az annyira emelkedett érzés, mintha lebegnék és mindennel eggyé válnék, ami a környezetemben van. Akkor nemcsak magamra és a természeti környezetre, hanem a mellettem lévő érzéseire-félelmeire-zavaraira is jobban rá tudok hangolódni és nem kellenek szavak. Igaz, néha nem kell ehhez más lelkiállapot, elég h a két ember nagyon hasonló legyen... De az nagyon ritka. De miért is? Mert nem vesszük észre azokat az embereket, még ha össze is sodor minket az élet, nem nyílunk meg annyira egymásnak,h felfedezzük az összhangot vagy tényleg csak néhány ember van a világon ugyanabban az időben, akivel úgy igazán nagyon-nagyon megvan az összhang?
Back to the origin: Arra jöttem rá,h nagyon fontos,h el tudjam engedni az itteni dolgokat, ha úgy indulok el,h állandóan ezeken jár az agyam, sehova se jutok.
Rádöbbentem egy gyönyörű helyen ma,h mi a fenét is csinálok én? Mit keresek én itt ilyen lelkiállapotban? Elrontom a természet harniáját. Pedig erre kell törekedni: ugyanolyan harmóniában lenni a természettel és önmagaddal, mint amilyen a természetben uralkodik. Miért olyan nehéz ez néha??? Miért olyan erős az egónk? Mert most az ego korszakát éljük, de miért???? Kinek jó az,h nem tudunk harmóniába lenni önmagunkkal???
Ma rájöttem,h fizikailag nem lesz probléma. Két óra alatt 12-15 km emelkedőkkel tarkítva úgy,h meg se kottyant igazán. De ez is az agyban dől el,h mi sok és mitől félsz. Az erdőt te magad töltöd meg veszélyekkel és te látod hosszabbnak az utat, mint amilyen valójában. Nagyon le kell csöndesítenem a lelkem. Ezért is nem jó mással menni, mert az időről időre visszahúz a fizikai valóságba, mi van az ismerősökkel...
Csendesítsd le a lelked! Légy harmóniában önmagaddal és mindenki mással. Annak nincsen értelme,ha maratoni futóversenynek veszed fel a caminot. És úgy egyáltalán az életet. Az számít,h hogy éled meg az egyes perceket, nem pedig az h teljesíted a terveidet és megfelelsz mások elvárásainak.
Ha rövid is egy kapcsolat, az érzésért megéri :)
"Hogyha az, amit találtál, ...
csak egy fény felvillanása volt,
mint amikor egy csillag felrobban,
akkor, ha visszatérsz, nem találsz semmit. De láttál egy felvillanó fényt. És ez már megérte."
(Az alkimista)
(Az alkimista)
Sokan nem mernek belemenni egy kapcsolatba, mert tudják az eszükkel,h ennek nincsen értelme, mert nem illenek össze, mert más országból valók, kollegák vagy csak nagy a korkülönbség. De valójában számítanak ezek a dolgok???
A szerelem pedig kiszámíthatatlan, nem tartja tiszteletben az ész szavát, hanem saját kénye-kedve szerint üti fel fejét a legkülönfélébb helyzetekben. Ahogy ma tanultam, ennek eredményeképpen született a lódarázs is: a ló beleszeretett egy darázsba és szerelmük gyümölcse lett a lódarázs. Hasonlóan jött létre a fakutya is :)
A természetben mindenki követi ösztöneit-érzéseit, csak mi emberek fojtjuk el azokat vagy csak próbáljuk irányítani azokat. Pedig ez akkora hülyeség: inkább élj meg minden érzést, ami adatott. Ha rövidre is sikerül egy kapcsolat, vagy ha kapcsolat se lesz a lelkesedésből, azért az érzésért, amit kivált belőled, még ha csak gyorsan múló fellángolás is megéri :)
Én is elfojtottam már érzéseket, melyek később robbanásszerűen felszínre törtek, persze olyan körülmények között, h már nem lehetett kiélni azt, hanem csak belül szenvedni. Mert a lehetőség nem jön vissza végtelenszer hozzád. Ki kell használni azt a keveset, ami adatott.
Csak ritkán alakulnak ki érzések a semmiből, csak ritkán találkozol olyan emberrel, akivel szinte minden területen teljes a harmónia és tényleg szavak nélkül is érted,h mit akar mondani, mit érez. Én éreztem ez utóbbit, mégsem annak megfelelően cselekedtem, hanem annak megfelelően, amit a másik kifelé mutatott. Lehet,h nem azt kellett volna tenni, de most már felesleges ezen gondolkodni, hiszen megtörtént és megváltoztathatatlan már.
Én megpróbálok úgy cselekedni, ahogy belül érzem, még akkor is ha az a mindenkori erkölcsi szabályoknak ellentmond. Az számít csak,h én mit érzek, és mennyire szenvedek,ha nem azt teszem, amit a bensőm sugall. Úgyh inkább vállalom a megvetést, semmint a szenvedést. De képes vagyok-e arra,h ezt tegyem minden körülmények között? Még talán nem, de a fejlődés látható.
A természetben mindenki követi ösztöneit-érzéseit, csak mi emberek fojtjuk el azokat vagy csak próbáljuk irányítani azokat. Pedig ez akkora hülyeség: inkább élj meg minden érzést, ami adatott. Ha rövidre is sikerül egy kapcsolat, vagy ha kapcsolat se lesz a lelkesedésből, azért az érzésért, amit kivált belőled, még ha csak gyorsan múló fellángolás is megéri :)
Én is elfojtottam már érzéseket, melyek később robbanásszerűen felszínre törtek, persze olyan körülmények között, h már nem lehetett kiélni azt, hanem csak belül szenvedni. Mert a lehetőség nem jön vissza végtelenszer hozzád. Ki kell használni azt a keveset, ami adatott.
Csak ritkán alakulnak ki érzések a semmiből, csak ritkán találkozol olyan emberrel, akivel szinte minden területen teljes a harmónia és tényleg szavak nélkül is érted,h mit akar mondani, mit érez. Én éreztem ez utóbbit, mégsem annak megfelelően cselekedtem, hanem annak megfelelően, amit a másik kifelé mutatott. Lehet,h nem azt kellett volna tenni, de most már felesleges ezen gondolkodni, hiszen megtörtént és megváltoztathatatlan már.
Én megpróbálok úgy cselekedni, ahogy belül érzem, még akkor is ha az a mindenkori erkölcsi szabályoknak ellentmond. Az számít csak,h én mit érzek, és mennyire szenvedek,ha nem azt teszem, amit a bensőm sugall. Úgyh inkább vállalom a megvetést, semmint a szenvedést. De képes vagyok-e arra,h ezt tegyem minden körülmények között? Még talán nem, de a fejlődés látható.
Saturday, August 30, 2008
A madár rövid röpte is szemet gyönyörködtet
Nyitottnak kell lennünk azért,h teljes életet élhessünk és boldogság is érjen minket, nem pedig teljesen ugyanolyan napok kövessék egymást, monoton egymásutánban.
A madár röpte szemet kápráztat. Akkor is,ha csak nagyon rövid ideig tart, emlékezni fogsz rá és Nem kell magadhoz ragasztanod, kalitkába zárnod ahhoz,h élvezni tudd a reptét. Elegendő becsuknod a szemed és újra boldogsággal tölti el lelked. Még akkor is ha csak egyetlen rövid pillanat volt az egész. A boldogságnak, egy kapcsolatnak nem kell örökké tartania ahhoz,h tartamától sokkal hosszabb ideig szolgáltasson számodra örömet. Egy rövid kaland is, aminek (már az elején tudod jól,h) nem lesz folytatása, sokkal tovább ad neked örömet. Ha már sokat vársz el egy kapcsolattól, akkor elveszted ennek a lehetőségét. Elvárások nélkül lehet igazán boldogságot megtapasztalni.
De miért nem vagyunk sokan nyitottak? Bezárkózunk lelkünk elefántcsont-tornyába, nem nyitunk egy kapcsolatra csak azért, mert félünk a lehetséges fájdalomtól. De ne feledd, h nem szabad elkerülni semmit, ami cseppnyi boldogságot is okozhat számodra, csak azért, mert megvan annak a lehetősége,h a végén fájdalom is ér. Nem zárkózhatunk be önmagunkba.
A madár röpte szemet kápráztat. Akkor is,ha csak nagyon rövid ideig tart, emlékezni fogsz rá és Nem kell magadhoz ragasztanod, kalitkába zárnod ahhoz,h élvezni tudd a reptét. Elegendő becsuknod a szemed és újra boldogsággal tölti el lelked. Még akkor is ha csak egyetlen rövid pillanat volt az egész. A boldogságnak, egy kapcsolatnak nem kell örökké tartania ahhoz,h tartamától sokkal hosszabb ideig szolgáltasson számodra örömet. Egy rövid kaland is, aminek (már az elején tudod jól,h) nem lesz folytatása, sokkal tovább ad neked örömet. Ha már sokat vársz el egy kapcsolattól, akkor elveszted ennek a lehetőségét. Elvárások nélkül lehet igazán boldogságot megtapasztalni.
De miért nem vagyunk sokan nyitottak? Bezárkózunk lelkünk elefántcsont-tornyába, nem nyitunk egy kapcsolatra csak azért, mert félünk a lehetséges fájdalomtól. De ne feledd, h nem szabad elkerülni semmit, ami cseppnyi boldogságot is okozhat számodra, csak azért, mert megvan annak a lehetősége,h a végén fájdalom is ér. Nem zárkózhatunk be önmagunkba.
Kagyló - Találd meg önmagadban is az igazgyöngyöt.
Egyenlőre úgy látom,h a legnagyobb problémát az utazásra váró kagyló kilyukasztása fogja jelenteni számomra. Van rá 11 napom,h kitaláljam, hogyan is rakhatom fel a hátizsákomra ezt a gyönyörű, türkizszínben káprázó kagylót. Any idea?
Miért is a kagyló? A kagylót tekintik a camino jelképének, ezért minden zarándok magával hordozza az út során,h tudják (ha másból nem lenne már egyértelmű :)) ,h milyen célból is halad gyalog, nagy hátizsákkal. Tényleg. Kipróbáltam az egyik eddig rizikósnak vélt dolgot, felvinni a hátizsákot a repülőre. Szó nélkül felengedték a fedélzetre :) Az ollót, csipeszt sem vették észre. Úgyh mégiscsak vihetek innen bicskát, ha nem látszik egyértelműen,h az, és össze van megfelelően hajtva :)
De hol is jártam? Kagyló (concha), hátizsákon. Pont ezért hívják a santiagoba zarándoklókat concherosnak. A zarándokutat mindenhol kagyló jelzi, minden hátizsákokn megtalálható ez a 'jelvény', melyet akár vízmerésre is lehet használni és valahol az önvédelmet is jelképezheti formája kapcsán.
Honnan is ered ez a kagyló-jelkép?
A Szent Jakab ábrázolásokon és már a középkor zarándokain is megjelenő kagyló arra utalhat, hogy Jézus tanítványa az óceánon keresztül érkezett Spanyolországba, hogy az ország térítője és későbbi védőszentje legyen.
A legenda szerint az egyik első zarándokot rablók támadták meg a tengerparton, mire ő a vízbe menekült. Szent Jakab közbenjárására az egész testét betakaró kagylók mentették ki a veszedelemből.
A kagyló jelképe Jézus Krisztusnak is, akinek emberi alakja úgy zárta magába az istenit, mint a kagyló az igazgyöngyöt.
Az igazgyöngy keletkezése a természet egyik csodája: a kagyló kinyílik, hogy táplálékot szerezzen a vízből, azokkal együtt azonban homokszemcsék is a belsejébe kerülnek, amiket védekezésül olyan anyaggal von körbe, amiből igazgyöngy születik.
A természet sok-sok csodája mellett ez is esszenciális tanítást ad nekünk életünket illetően. Mi, emberek sem zárkózhatunk be lelkünk védőbástyái mögé, és nem maradhatunk mindig a magas falak mögött csak azért, h elkerüljük a rosszat, az esetleges fájdalmat.
Isten megadja az erőt ahhoz,h a minket ért sebeket, fájdalmakat igazgyönggyé alakítsuk magunkban. Csak rajtad múlik,h élsz-e ezzel a megadatott lehetőséggel vagy inkább éveken keresztül szenvedsz.
Miért is a kagyló? A kagylót tekintik a camino jelképének, ezért minden zarándok magával hordozza az út során,h tudják (ha másból nem lenne már egyértelmű :)) ,h milyen célból is halad gyalog, nagy hátizsákkal. Tényleg. Kipróbáltam az egyik eddig rizikósnak vélt dolgot, felvinni a hátizsákot a repülőre. Szó nélkül felengedték a fedélzetre :) Az ollót, csipeszt sem vették észre. Úgyh mégiscsak vihetek innen bicskát, ha nem látszik egyértelműen,h az, és össze van megfelelően hajtva :)
De hol is jártam? Kagyló (concha), hátizsákon. Pont ezért hívják a santiagoba zarándoklókat concherosnak. A zarándokutat mindenhol kagyló jelzi, minden hátizsákokn megtalálható ez a 'jelvény', melyet akár vízmerésre is lehet használni és valahol az önvédelmet is jelképezheti formája kapcsán.
Honnan is ered ez a kagyló-jelkép?
A Szent Jakab ábrázolásokon és már a középkor zarándokain is megjelenő kagyló arra utalhat, hogy Jézus tanítványa az óceánon keresztül érkezett Spanyolországba, hogy az ország térítője és későbbi védőszentje legyen.
A legenda szerint az egyik első zarándokot rablók támadták meg a tengerparton, mire ő a vízbe menekült. Szent Jakab közbenjárására az egész testét betakaró kagylók mentették ki a veszedelemből.
A kagyló jelképe Jézus Krisztusnak is, akinek emberi alakja úgy zárta magába az istenit, mint a kagyló az igazgyöngyöt.
Az igazgyöngy keletkezése a természet egyik csodája: a kagyló kinyílik, hogy táplálékot szerezzen a vízből, azokkal együtt azonban homokszemcsék is a belsejébe kerülnek, amiket védekezésül olyan anyaggal von körbe, amiből igazgyöngy születik.
A természet sok-sok csodája mellett ez is esszenciális tanítást ad nekünk életünket illetően. Mi, emberek sem zárkózhatunk be lelkünk védőbástyái mögé, és nem maradhatunk mindig a magas falak mögött csak azért, h elkerüljük a rosszat, az esetleges fájdalmat.
Isten megadja az erőt ahhoz,h a minket ért sebeket, fájdalmakat igazgyönggyé alakítsuk magunkban. Csak rajtad múlik,h élsz-e ezzel a megadatott lehetőséggel vagy inkább éveken keresztül szenvedsz.
Friday, August 29, 2008
És ismét a véletlenek
Megint történt pár dolog a camino kapcsán.
Szerdán tréningre utaztam Prágába. Persze nem ment semmisem könnyedén és törölték a járatunkat. Sok huza-vonát követően, nagy szerencsésen sikerült feljutni a következő gép fedélzetére. Természetesen egy spanyol társaság közepén találtam magam, egy kicsit nagy darab spanyol hölgy mellett, aki természetesen nem beszélt semmilyen más nyelvet, de mégis nagyon kommunikatívnak mutatkozott. Elkezdtünk beszélgetni, amit megnehezített az én szerény spanyol nyelvtudásom (igaz, ő megdicsért - merth ő nem tud más nyelven megszólalni sem, nem pedig miattam :)) Nagyon segítőkész, kedves volt. Amilye volt, megosztotta velem. Úgy látszik,h nem kell a zarándokhelyek környékére menni, itt is találkozik az emberek hasonló kedves, segítőkész emberekkel. Mondjuk még senki nem adta nekem a lakása-kocsija kulcsát, mint Boriéknak az első estéjükön.
Egy alapítványnak segítettem a héten egy kis fordítás útján. És itt is kiderült,h az az önkéntes, aki a fordítandó anyagot küldte nekem, nemrég szintén megtette a caminot :) Kicsi a világ :) Pedig nagyon sokan nem is hallottak róla, de mostanság olyanokkal keveredem egy társaságba, akik értékelik, ha nem is tették meg, v még akár gondolkodnak is rajta,h megtegyék. Adélról is kiderült,h már évek óta szeretné megtenni, de még nem talált társat az útra. Én megyek szept.11.-okt.6. Igaz, nem tudom végig teljesíteni, de marhára nem az számít. A belső út számít, a külső csak megadja a feltételeket ahhoz,h elmerülj önmagadban.
Igen, valóban meglehet ezt tenni camino nélkül is. De hol tudsz 3-4 hétre elmenekülni a mindennapi problémák elől úgy,h nem megy rá a gatyád is, és mégis biztonságban érezheted magad és a lelked mellett a testedet is edzed. Merth ebbe a két hibába lehet beleesni: a tested edzed, de a lelked eltunyul, vagy a lelked szárnyalni kezd miközben a tested lustul. Itt minden adott lesz, számomra. Lehet,h másnak könyvek, iskolák kellenek ahhoz,h jobban megtalálja magát, nekem nem. És vár rám az én caminom. De már nem kell sokáig :))))))))
Annyira feldob ez a várakozás! Még az irodában is fülig ér a szám,ha rá gondolok. Ahhoz tudnám hasonlítani mint az,amikor megérint az új szerelem szele, és elegendő egyetlen pillanatra őrá gondolni és máris a fellegekben érzed magad, jó hosszú ideig. Szóval nagyon-nagyon-nagyon jó érzés :))))))))
Szerdán tréningre utaztam Prágába. Persze nem ment semmisem könnyedén és törölték a járatunkat. Sok huza-vonát követően, nagy szerencsésen sikerült feljutni a következő gép fedélzetére. Természetesen egy spanyol társaság közepén találtam magam, egy kicsit nagy darab spanyol hölgy mellett, aki természetesen nem beszélt semmilyen más nyelvet, de mégis nagyon kommunikatívnak mutatkozott. Elkezdtünk beszélgetni, amit megnehezített az én szerény spanyol nyelvtudásom (igaz, ő megdicsért - merth ő nem tud más nyelven megszólalni sem, nem pedig miattam :)) Nagyon segítőkész, kedves volt. Amilye volt, megosztotta velem. Úgy látszik,h nem kell a zarándokhelyek környékére menni, itt is találkozik az emberek hasonló kedves, segítőkész emberekkel. Mondjuk még senki nem adta nekem a lakása-kocsija kulcsát, mint Boriéknak az első estéjükön.
Egy alapítványnak segítettem a héten egy kis fordítás útján. És itt is kiderült,h az az önkéntes, aki a fordítandó anyagot küldte nekem, nemrég szintén megtette a caminot :) Kicsi a világ :) Pedig nagyon sokan nem is hallottak róla, de mostanság olyanokkal keveredem egy társaságba, akik értékelik, ha nem is tették meg, v még akár gondolkodnak is rajta,h megtegyék. Adélról is kiderült,h már évek óta szeretné megtenni, de még nem talált társat az útra. Én megyek szept.11.-okt.6. Igaz, nem tudom végig teljesíteni, de marhára nem az számít. A belső út számít, a külső csak megadja a feltételeket ahhoz,h elmerülj önmagadban.
Igen, valóban meglehet ezt tenni camino nélkül is. De hol tudsz 3-4 hétre elmenekülni a mindennapi problémák elől úgy,h nem megy rá a gatyád is, és mégis biztonságban érezheted magad és a lelked mellett a testedet is edzed. Merth ebbe a két hibába lehet beleesni: a tested edzed, de a lelked eltunyul, vagy a lelked szárnyalni kezd miközben a tested lustul. Itt minden adott lesz, számomra. Lehet,h másnak könyvek, iskolák kellenek ahhoz,h jobban megtalálja magát, nekem nem. És vár rám az én caminom. De már nem kell sokáig :))))))))
Annyira feldob ez a várakozás! Még az irodában is fülig ér a szám,ha rá gondolok. Ahhoz tudnám hasonlítani mint az,amikor megérint az új szerelem szele, és elegendő egyetlen pillanatra őrá gondolni és máris a fellegekben érzed magad, jó hosszú ideig. Szóval nagyon-nagyon-nagyon jó érzés :))))))))
Thursday, August 28, 2008
Vitorla
"Az egyik hajót Kelet, a másik hajót Nyugat felé viszi ugyanaz a szél.
Hisz, a vitorlától, s nem a széljárástól függ mindig az úti cél.
Így sodródunk magunk is, hol erre, hol arra, életünk sok-sok viharán.
Hisz, a lelki alkat szabja a célokat, s nem pedig, a szélirány."
(Ella Wheeler WILCOX)
Hisz, a vitorlától, s nem a széljárástól függ mindig az úti cél.
Így sodródunk magunk is, hol erre, hol arra, életünk sok-sok viharán.
Hisz, a lelki alkat szabja a célokat, s nem pedig, a szélirány."
(Ella Wheeler WILCOX)
Follow your dream
"The heart never suffers,
when it goes in search of its dream,
because every moment of the search
is a step towards encountering
God and Eternity."
(The Alchemist)
In case that you find out which is your way, you should start walking on it. Even if you do not know the final objective, the first goal is right there before you. When you achieved that, then the next one will appear as well. Dont be afraid. Just follow your dream. Dont turn back. Keep your face towards the sun.
when it goes in search of its dream,
because every moment of the search
is a step towards encountering
God and Eternity."
(The Alchemist)
In case that you find out which is your way, you should start walking on it. Even if you do not know the final objective, the first goal is right there before you. When you achieved that, then the next one will appear as well. Dont be afraid. Just follow your dream. Dont turn back. Keep your face towards the sun.
Napfelkelte-naplemente
Hamarosan eljön az az idő,h láthatom a naplementét és a napfelkeltét ugyanazon városban. Már csak pár nap :)
Lehetséges h túl sokat várok el tőle? Ezt annyira nem mondanám. Annyi elvárásom van,h hála a hosszú egyedüli sétának közelebb kerülök önmagamhoz, gyönyörű helyeken fogok járni, talán fogyok is kicsit. Ami rám is fér ;) Ennyi, semmi több.
Mit is tervezek? Minden nap szeretnék szemgyakorlatokat csinálni, a lehető legkevesebb időt szemüvegben tölteni, koncentrációjavító gyakorlatokat csinálni, nem várom el,h meglássam az aurát ennek eredményeként, csak javítani a látásomon, koncentrációmon. És lélegezni. Az nagyon kimaradt. Furcsa. Tudom jól,h hasznos és nagyon jó hatása van, nem csak általános állapotban, de a lelki fejlődésben is, közelebb visz a belső énedhez. Akkor miért is nem csinálom? Miért nem meditálunk amikor stresszesek a napjaink vagy végzünk jóga gyakorlatokat, megyünk ki csak egy kis jógalégzés erejéig a mosdóba? Ezek az apróságok csodákra képesek, de akkor miért nem válnak mindennapi cselekedeteink részévé?
Talán túlságosan hozzá vagyunk szokva a káros semmint egészséges tevékenységek végzéséhez sé nehéz változtatni...
Lehetséges h túl sokat várok el tőle? Ezt annyira nem mondanám. Annyi elvárásom van,h hála a hosszú egyedüli sétának közelebb kerülök önmagamhoz, gyönyörű helyeken fogok járni, talán fogyok is kicsit. Ami rám is fér ;) Ennyi, semmi több.
Mit is tervezek? Minden nap szeretnék szemgyakorlatokat csinálni, a lehető legkevesebb időt szemüvegben tölteni, koncentrációjavító gyakorlatokat csinálni, nem várom el,h meglássam az aurát ennek eredményeként, csak javítani a látásomon, koncentrációmon. És lélegezni. Az nagyon kimaradt. Furcsa. Tudom jól,h hasznos és nagyon jó hatása van, nem csak általános állapotban, de a lelki fejlődésben is, közelebb visz a belső énedhez. Akkor miért is nem csinálom? Miért nem meditálunk amikor stresszesek a napjaink vagy végzünk jóga gyakorlatokat, megyünk ki csak egy kis jógalégzés erejéig a mosdóba? Ezek az apróságok csodákra képesek, de akkor miért nem válnak mindennapi cselekedeteink részévé?
Talán túlságosan hozzá vagyunk szokva a káros semmint egészséges tevékenységek végzéséhez sé nehéz változtatni...
Tuesday, August 26, 2008
Már csak két hét
kMár csak két hét :)))))))))))))))))))) és utolsót alszom pesten mielőtt útnak indulnék a spanyol hegyek-völgyek mentén.
Tegnap meghallgattam egy élménybeszámolót, ami egy újabb lökést adott nekem. Ez az én utam!!! A kagyló és az útikönyv mely most az asztalomon hever, már több mint egy éve várja,h használatba vegyem őket. Íme az üzenet: Nem kell sokat várnotok és már mehetünk is :)
Pár gondolat Boritól:
A camino nem a test, hanem a lélek próbája.
Út, amely segít alámerülni lelked bugyraiban.
Ha hagyod, segít szembenézni problémáiddal.
Ha hagyod, új barátokat ad.
Ha figyelsz, jeleket ad.
Ha elfogadod, ajándékokat kapsz.
Megkapod a hit ajándékát, magadban, Istenben,
az emberek jóságában, a gondviselésben.
Csak annyit tennék hozzá,h ez nem csak arra az útra vonatkozik. A mi földön tett utunkra egyaránt igaz. Minden napod jeleket ad, ha észre veszed az új barátokat, minden nap találsz egy újat, ha figyelsz, mindig ott vannak a jelek, és a gondviselés, Isten minden egyes nap, minden pillanatban ott van melletted és vigyáz rád. Ha figyelsz, ha hagyod, ha észreveszed, ha nem, ott van és vigyáz rád a te őrangyalod. Lehet,h éppen rosszat kapsz az élettől, de az is csak azért van, mert abból tanulhatsz. A gondviselés akkor is ott áll melletted, és mindent a hited és bizodalmad változtat meg.
A sötét éjszakában egyedül a te képzeleted telíti meg az erdőt kígyókkal és sakálokkal. Ha nem félsz, semmi sem bánthat és ott van melletted a te őrangyalod. Te teremted a valóságod valamilyen szinten.
Tegnap meghallgattam egy élménybeszámolót, ami egy újabb lökést adott nekem. Ez az én utam!!! A kagyló és az útikönyv mely most az asztalomon hever, már több mint egy éve várja,h használatba vegyem őket. Íme az üzenet: Nem kell sokat várnotok és már mehetünk is :)
Pár gondolat Boritól:
A camino nem a test, hanem a lélek próbája.
Út, amely segít alámerülni lelked bugyraiban.
Ha hagyod, segít szembenézni problémáiddal.
Ha hagyod, új barátokat ad.
Ha figyelsz, jeleket ad.
Ha elfogadod, ajándékokat kapsz.
Megkapod a hit ajándékát, magadban, Istenben,
az emberek jóságában, a gondviselésben.
Csak annyit tennék hozzá,h ez nem csak arra az útra vonatkozik. A mi földön tett utunkra egyaránt igaz. Minden napod jeleket ad, ha észre veszed az új barátokat, minden nap találsz egy újat, ha figyelsz, mindig ott vannak a jelek, és a gondviselés, Isten minden egyes nap, minden pillanatban ott van melletted és vigyáz rád. Ha figyelsz, ha hagyod, ha észreveszed, ha nem, ott van és vigyáz rád a te őrangyalod. Lehet,h éppen rosszat kapsz az élettől, de az is csak azért van, mert abból tanulhatsz. A gondviselés akkor is ott áll melletted, és mindent a hited és bizodalmad változtat meg.
A sötét éjszakában egyedül a te képzeleted telíti meg az erdőt kígyókkal és sakálokkal. Ha nem félsz, semmi sem bánthat és ott van melletted a te őrangyalod. Te teremted a valóságod valamilyen szinten.
Failure
"Failure is simply the opportunity to begin again, this time more intelligently."
Do you realize your mistakes?
And do you learn from them?
Or you make the same mistakes over and over again?
Do you realize your mistakes?
And do you learn from them?
Or you make the same mistakes over and over again?
Monday, August 25, 2008
Legalább önmagadnak valld be,h mi rejtőzik benned
Néha éppen önmagunknak a legnehezebb bevallanunk,h mit is érzünk, gondolunk. Megpróbáljuk becsapni magunkat, elhitetjük,h A van, és közben meg kiderül később,h mégiscsak a B megoldás volt az igaz.
Miért olyan nehéz az érzéseinket-gondolatainkat őszintén megvallani az első pillanattól? Talán azért mert van bennünk egy erkölcsös, a társadalom által már kiformált énünk is, máskor pedig éppen egy ösztönös vmi is megszólal bennünk. És az egyik én a másikat hajlamos elfojtani.
Ezt pedig már Freud is megmondta,h súlyos esetben neurózishoz vezethet. Úgyh vigyázz magadra. Ne folyamodj szupresszióhoz, ne folytsd el sem a túl jónak v túl rossznak vélt érzéseid-érzeteid. Nem kell félned a bensődtől, fogadd el azt, mert az is te vagy.
Miért olyan nehéz az érzéseinket-gondolatainkat őszintén megvallani az első pillanattól? Talán azért mert van bennünk egy erkölcsös, a társadalom által már kiformált énünk is, máskor pedig éppen egy ösztönös vmi is megszólal bennünk. És az egyik én a másikat hajlamos elfojtani.
Ezt pedig már Freud is megmondta,h súlyos esetben neurózishoz vezethet. Úgyh vigyázz magadra. Ne folyamodj szupresszióhoz, ne folytsd el sem a túl jónak v túl rossznak vélt érzéseid-érzeteid. Nem kell félned a bensődtől, fogadd el azt, mert az is te vagy.
Vedd észre a tükröt
Ami leginkább bánt mások viselkedésében, az valahol rád is jellemző, csak észre sem veszed. Ezért nézd meg jól a tükröt, melyet magadnak mutatsz és gondolkozz el azon,h miért is zavar a másikban ez. És meg fogod látni,h (bár lehet,h csak kicsiben), de benned is megvan a nemtetszett tulajdonság. Azért van a tükör,h tanulj belőle,h javíts magadon, fejlődj.
Anyukámban mindig is nagyon zavart az,h annyira sokat idegeskedik, és egyre inkább zavart azzal,h mindent lejátszik magában újra és újra, vagy pedig előre lejátszik egy konfliktus-helyzetet. Nagyon sok időnek kellett eltelnie addig, míg rájöttem,h sajnos bennem is megvan ez a tulajdonság. Nem csoda,hiszen éppen a szüleink nyújtják viselkedési mintáunk alapját. Innentől kezdve próbálom magammal tudatosítani,h ez egy újabb ilyen cselekedet: felesleges idegeskedés. Egos tevékenység,h szerezzek egy kis plussz energiát, fontosabbnak érezzem magam azáltal,h úgy állítom be,h mennyire sokminden függ tőlem...
Furcsa módon azóta még nyugodtabb vagyok, és anya viselkedése is kevésbé zavar.
Vedd észre te is a tükröt,h tovább tudj fejlődni, és ne kövesd el ugyanazokat a hibákat, mint elődeid.
Anyukámban mindig is nagyon zavart az,h annyira sokat idegeskedik, és egyre inkább zavart azzal,h mindent lejátszik magában újra és újra, vagy pedig előre lejátszik egy konfliktus-helyzetet. Nagyon sok időnek kellett eltelnie addig, míg rájöttem,h sajnos bennem is megvan ez a tulajdonság. Nem csoda,hiszen éppen a szüleink nyújtják viselkedési mintáunk alapját. Innentől kezdve próbálom magammal tudatosítani,h ez egy újabb ilyen cselekedet: felesleges idegeskedés. Egos tevékenység,h szerezzek egy kis plussz energiát, fontosabbnak érezzem magam azáltal,h úgy állítom be,h mennyire sokminden függ tőlem...
Furcsa módon azóta még nyugodtabb vagyok, és anya viselkedése is kevésbé zavar.
Vedd észre te is a tükröt,h tovább tudj fejlődni, és ne kövesd el ugyanazokat a hibákat, mint elődeid.
És ismét olimpiai bajnok lett a magyar vízilabda válogatott
Annyira jó volt látni azokat a nagydarab fiúkat, és nem csak a testük miatt :P
Olyan jó volt látni,h mennyire tudnak örülni egy újabb éremnek, látszott,h ez az, ami élteti őket, még akkor is ha az egész világ a lábaik előtt hever. És nem csak egy újabb érem volt,hanem igazi örömöt lehetett látni az arcukon. És még talán könnycseppek is megjelentek a szemük gödrében.
Meglepett Kobe Bryant is,h mennyire tudott örülni az olimpiai aranynak.
És mindebben az a legjobb,h annyira látszik ezeken az embereken,h igenis azt csinálják, amit nekik kell és tényleg igazi valóságos örömmel tölti el őket az, amit csinálnak, amiért sok mindent feláldoznak, rengeteget edzenek, lemondanak más időtöltési lehetőségekről, csak azért,h annak az egy dolognak adózzanak, ami már réges régen a vérükben van. Talán még mielőtt megszülettek volna.
És vhol irigykedem kicsit. Annyira jó nekik, h már kiskoruktól fogva tudják,h mit kell tenniük, látják a nekik kijelölt ösvényt.
De nem is kell annyira messzire menni. Ezen a nyáron is több olyan embert sodort utamba a véletlen, akiket annyira jó volt hallgatni a választott hivatásukról. Még egyetemisták csak, de látszik rajtuk,h nagyon jók lesznek hivatásukban. Mert számukra ez valóban hivatás. Amit én jelenleg végzem, az számomra munka. Nem is tölt el olyan örömmel, mint őket. Akik teljesen emelkedett hangnemben beszélnek arról, amivel majd mindennapjaikat töltik.
Miért van az,h egyes emberek olyan tisztán látják azt,h mit kell tenniük, míg másoknak rendesen meg kell küzdenie azért,h egyáltalán észrevegye,h milyen jellegű dolgot kéne tennie? Mi eredményezi ezt a különbséget? Nyiltabbak? Kevésbé nyomja el őket a társadalom és a szűkebb társadalom: a család? Hagyják,h azt csinálja a gyerek, amit ő akar, nem irányítják minden lépését, és ezért látja meg rögtön az utat? Vagy korábbi életében szenvedett volna annyira sokat,h most már megkönnyíti Isten az útját?
Megbecsüli-e az ilyen ember ezt a csodát? Vagy aki megszenved az úton, jobban élvezi fáradtsága gyümölcsét?
De maga az út nem is olyan fontos. Az számít,h megérkezz,h TE, barátom, Te is elérd azt,h úgy tudjál mesélni másoknak munkádról, mellyel napjaid nagyrészét töltöd,h kétsége se merüljön fel a hallgatónak,h számodra tényleg semmi más nem való, csak az, amivel éppen foglalkozol.
Olyan jó volt látni,h mennyire tudnak örülni egy újabb éremnek, látszott,h ez az, ami élteti őket, még akkor is ha az egész világ a lábaik előtt hever. És nem csak egy újabb érem volt,hanem igazi örömöt lehetett látni az arcukon. És még talán könnycseppek is megjelentek a szemük gödrében.
Meglepett Kobe Bryant is,h mennyire tudott örülni az olimpiai aranynak.
És mindebben az a legjobb,h annyira látszik ezeken az embereken,h igenis azt csinálják, amit nekik kell és tényleg igazi valóságos örömmel tölti el őket az, amit csinálnak, amiért sok mindent feláldoznak, rengeteget edzenek, lemondanak más időtöltési lehetőségekről, csak azért,h annak az egy dolognak adózzanak, ami már réges régen a vérükben van. Talán még mielőtt megszülettek volna.
És vhol irigykedem kicsit. Annyira jó nekik, h már kiskoruktól fogva tudják,h mit kell tenniük, látják a nekik kijelölt ösvényt.
De nem is kell annyira messzire menni. Ezen a nyáron is több olyan embert sodort utamba a véletlen, akiket annyira jó volt hallgatni a választott hivatásukról. Még egyetemisták csak, de látszik rajtuk,h nagyon jók lesznek hivatásukban. Mert számukra ez valóban hivatás. Amit én jelenleg végzem, az számomra munka. Nem is tölt el olyan örömmel, mint őket. Akik teljesen emelkedett hangnemben beszélnek arról, amivel majd mindennapjaikat töltik.
Miért van az,h egyes emberek olyan tisztán látják azt,h mit kell tenniük, míg másoknak rendesen meg kell küzdenie azért,h egyáltalán észrevegye,h milyen jellegű dolgot kéne tennie? Mi eredményezi ezt a különbséget? Nyiltabbak? Kevésbé nyomja el őket a társadalom és a szűkebb társadalom: a család? Hagyják,h azt csinálja a gyerek, amit ő akar, nem irányítják minden lépését, és ezért látja meg rögtön az utat? Vagy korábbi életében szenvedett volna annyira sokat,h most már megkönnyíti Isten az útját?
Megbecsüli-e az ilyen ember ezt a csodát? Vagy aki megszenved az úton, jobban élvezi fáradtsága gyümölcsét?
De maga az út nem is olyan fontos. Az számít,h megérkezz,h TE, barátom, Te is elérd azt,h úgy tudjál mesélni másoknak munkádról, mellyel napjaid nagyrészét töltöd,h kétsége se merüljön fel a hallgatónak,h számodra tényleg semmi más nem való, csak az, amivel éppen foglalkozol.
Sunday, August 24, 2008
Miracles occur all around us
A Spanish Missionary was visiting an island when he came across three Aztec priests.
"How do you pray?" the missionary asked.
"We have only one prayer," answered one of the Aztecs.
"We say ' God, you are three, we are three. Have pity on us.'"
"A beautiful prayer," said the missionary. "But it is not exactly the one that God heeds. I'm going to teach you one that is much better."
The padre taught them a Catholic prayer and then continued on his path of evangelism.
Years later, when he was returning to Spain, his ship stopped again at the island. From the deck, the missionary saw the three priests on the shore and waved to them.
Just then, the three men began to walk across the water toward him.
"Padre! Padre!" one of them called, approaching the ship.
"Teach us again that prayer that God heeds. We've forgotten how it goes."
"It doesn't matter," responded the missionary, witnessing the miracle. And he promptly asked God's forgiveness for failing to recognize that He speaks all languages.
This story illustrates that rarely do we realize that we are in the midst of the extraordinary. Miracles occur all around us, signs from God show us the way, angels plead to be heard, but we pay little attention to them because we have been taught that we must follow certain formulas and rules if we want to find God. We do not recognize that God is wherever we
allow Him/Her to enter.
"How do you pray?" the missionary asked.
"We have only one prayer," answered one of the Aztecs.
"We say ' God, you are three, we are three. Have pity on us.'"
"A beautiful prayer," said the missionary. "But it is not exactly the one that God heeds. I'm going to teach you one that is much better."
The padre taught them a Catholic prayer and then continued on his path of evangelism.
Years later, when he was returning to Spain, his ship stopped again at the island. From the deck, the missionary saw the three priests on the shore and waved to them.
Just then, the three men began to walk across the water toward him.
"Padre! Padre!" one of them called, approaching the ship.
"Teach us again that prayer that God heeds. We've forgotten how it goes."
"It doesn't matter," responded the missionary, witnessing the miracle. And he promptly asked God's forgiveness for failing to recognize that He speaks all languages.
This story illustrates that rarely do we realize that we are in the midst of the extraordinary. Miracles occur all around us, signs from God show us the way, angels plead to be heard, but we pay little attention to them because we have been taught that we must follow certain formulas and rules if we want to find God. We do not recognize that God is wherever we
allow Him/Her to enter.
Little prince and the fox
It was then that the fox appeared.
"Good morning," said the fox.
"Good morning," the little prince answered politely, although when he turned around he saw nothing.
"I am right here," the voice said, "under the apple tree." "
Who are you?" asked the little prince, and added, "You look very pretty."
"I am a fox," said the fox.
"Come and play with me," proposed the little prince.
"I am so sad."
"Good morning," said the fox.
"Good morning," the little prince answered politely, although when he turned around he saw nothing.
"I am right here," the voice said, "under the apple tree." "
Who are you?" asked the little prince, and added, "You look very pretty."
"I am a fox," said the fox.
"Come and play with me," proposed the little prince.
"I am so sad."
"I cannot play with you," the fox said. "I am not tamed."
"Ah! Excuse me," said the little prince. But, after some thought, he added: "What does 'tame' mean?"
"You are not from around here," said the fox. "What are you looking for?"
"I am looking for people," said the little prince. "What does 'tame' mean?"
"People," said the fox. "They have guns, and they hunt. It is very disturbing. They also raise chickens. These are their only interests. Are you looking for chickens?"
"No," said the little prince. "I am looking for friends. What does 'tame' mean?"
"It is an act too often neglected," said the fox. It means to establish ties."
"'To establish ties'?"
"Just that," said the fox. "For me, you are still nothing more than a little boy who is just like a hundred thousand other little boys. And I have no need of you. And you have no need of me, either. For you, I am nothing more than a fox like a hundred thousand other foxes. But if you tame me, then we shall need each other. To me, you will be unique in all the world. To you, I shall be unique in all the world..."
"I am beginning to understand," said the little prince. "There is a flower... I think that she has tamed me..."
"It is possible," said the fox. "On the Earth one sees all kinds of things."
"Oh, but this is not on the Earth!" said the little prince. The fox seemed perplexed, and very curious.
"On another planet?"
"Yes."
"Are there hunters on this planet?"
"No."
"Well, that is interesting! And chickens?"
"No."
"Well, nothing is perfect," sighed the fox. But he came back to his idea. "My life is very monotonous," the fox said. "I hunt chickens; people hunt me. All the chickens are just alike, and all the men are just alike. And, in consequence, I am a little bored. But if you tame me, it will be as if the sun came to shine on my life . I shall know the sound of a step that will be different from all the others. Other steps send me hurrying back underneath the ground. Yours will call me, like music, out of my burrow. And then look: you see the grain-fields down yonder? I do not eat bread. Wheat is of no use to me. The wheat fields have nothing to say to me. And that is sad. But you have hair that is the colour of gold. Think how wonderful that will be when you have tamed me! The grain, which is also golden, will bring me back the thought of you. And I shall love to listen to the wind in the wheat..." The fox gazed at the little prince, for a long time. "Please, tame me!" he said.
"I would like to," the little prince replied. "But I have not much time. I have friends to find, and a great many things to understand."
"One only understands the things that one tames," said the fox. "People have no more time to understand anything. They buy things all ready made at the shops. But there is no shop where one could buy friends, and so people have no friends any more. If you want a friend, tame me..."
"What must I do, to tame you?" asked the little prince.
"You must be very patient," replied the fox. "First you will sit down at a little distance from me, like that, in the grass. I shall look at you out of the corner of my eye, and you will say nothing. Words are the source of misunderstandings. But you will sit a little closer to me, every day..."
The next day the little prince came back.
"It would have been better to come back at the same hour," said the fox. "If, for example, you come at four o'clock in the afternoon, then at three o'clock I shall begin to be happy. I shall feel happier and happier as the hour advances. At four o'clock, I shall already be worrying and jumping about. I shall show you how happy I am! But if you come at just any time, I shall never know at what hour my heart is to be ready to greet you... One must observe the proper rites..."
"What is a rite?" asked the little prince.
"Those also are actions too often neglected," said the fox. "They are what make one day different from other days, one hour from other hours. There is a rite, for example, among my hunters. Every Thursday they dance with the village girls. So Thursday is a wonderful day for me! I can take a walk as far as the vineyards. But if the hunters danced at just any time, every day would be like every other day, and I should never have any vacation at all."
So the little prince tamed the fox. And when the hour of his departure drew near...
"Ah," said the fox, "I shall weep."
"It is your own fault," said the little prince. "I never wished you any harm; but you wanted me to tame you..."
"Yes, that is so," said the fox.
"But now you are going to weep!" said the little prince.
"Yes, that is so," said the fox.
"Then it has done you no good at all!"
"It has done me good," said the fox, "because of the color of the wheat." And then he added: "Go and look again at the roses. You will understand now that yours is unique in all the world. Then come back to say goodbye to me, and I will make you a present of a secret."
The little prince went away, to look again at the roses. "You are not at all like my rose," he said. "As yet you are nothing. No one has tamed you, and you have tamed no one. You are like my fox was when I first saw him. He was only a fox like a hundred thousand other foxes. But I have made him my friend, and now he is unique in all the world." And the roses were very much embarrassed. "You are beautiful, but you are empty," he went on. "One could not die for you. To be sure, an ordinary passerby would think that my rose looked just like you, the rose that belongs to me. But in herself alone she is more important than all the hundreds of you other roses: because it is she that I have watered; because it is she that I have put under the glass globe; because it is she that I have sheltered behind the screen; because it is for her that I have killed the caterpillars (except the two or three that we saved to become butterflies); because it is she that I have listened to, when she grumbled, or boasted, or even sometimes when she said nothing at all. Because she is my rose.
And he went back to meet the fox. "Goodbye," he said.
"Goodbye," said the fox. "And now here is my secret, a very simple secret: It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye."
"What is essential is invisible to the eye," repeated the little prince in order to remember.
"It is the time you've spent on your rose that makes your rose so important."
"It is the time I've spent on my rose..." said the little prince in order to remember.
"People have forgotten this truth," said the fox. "But you must not forget it. You become responsible, forever, for what you have tamed. You are responsible for your rose..."
"I am responsible for my rose," repeated the little prince in order to remember.
"Ah! Excuse me," said the little prince. But, after some thought, he added: "What does 'tame' mean?"
"You are not from around here," said the fox. "What are you looking for?"
"I am looking for people," said the little prince. "What does 'tame' mean?"
"People," said the fox. "They have guns, and they hunt. It is very disturbing. They also raise chickens. These are their only interests. Are you looking for chickens?"
"No," said the little prince. "I am looking for friends. What does 'tame' mean?"
"It is an act too often neglected," said the fox. It means to establish ties."
"'To establish ties'?"
"Just that," said the fox. "For me, you are still nothing more than a little boy who is just like a hundred thousand other little boys. And I have no need of you. And you have no need of me, either. For you, I am nothing more than a fox like a hundred thousand other foxes. But if you tame me, then we shall need each other. To me, you will be unique in all the world. To you, I shall be unique in all the world..."
"I am beginning to understand," said the little prince. "There is a flower... I think that she has tamed me..."
"It is possible," said the fox. "On the Earth one sees all kinds of things."
"Oh, but this is not on the Earth!" said the little prince. The fox seemed perplexed, and very curious.
"On another planet?"
"Yes."
"Are there hunters on this planet?"
"No."
"Well, that is interesting! And chickens?"
"No."
"Well, nothing is perfect," sighed the fox. But he came back to his idea. "My life is very monotonous," the fox said. "I hunt chickens; people hunt me. All the chickens are just alike, and all the men are just alike. And, in consequence, I am a little bored. But if you tame me, it will be as if the sun came to shine on my life . I shall know the sound of a step that will be different from all the others. Other steps send me hurrying back underneath the ground. Yours will call me, like music, out of my burrow. And then look: you see the grain-fields down yonder? I do not eat bread. Wheat is of no use to me. The wheat fields have nothing to say to me. And that is sad. But you have hair that is the colour of gold. Think how wonderful that will be when you have tamed me! The grain, which is also golden, will bring me back the thought of you. And I shall love to listen to the wind in the wheat..." The fox gazed at the little prince, for a long time. "Please, tame me!" he said.
"I would like to," the little prince replied. "But I have not much time. I have friends to find, and a great many things to understand."
"One only understands the things that one tames," said the fox. "People have no more time to understand anything. They buy things all ready made at the shops. But there is no shop where one could buy friends, and so people have no friends any more. If you want a friend, tame me..."
"What must I do, to tame you?" asked the little prince.
"You must be very patient," replied the fox. "First you will sit down at a little distance from me, like that, in the grass. I shall look at you out of the corner of my eye, and you will say nothing. Words are the source of misunderstandings. But you will sit a little closer to me, every day..."
The next day the little prince came back.
"It would have been better to come back at the same hour," said the fox. "If, for example, you come at four o'clock in the afternoon, then at three o'clock I shall begin to be happy. I shall feel happier and happier as the hour advances. At four o'clock, I shall already be worrying and jumping about. I shall show you how happy I am! But if you come at just any time, I shall never know at what hour my heart is to be ready to greet you... One must observe the proper rites..."
"What is a rite?" asked the little prince.
"Those also are actions too often neglected," said the fox. "They are what make one day different from other days, one hour from other hours. There is a rite, for example, among my hunters. Every Thursday they dance with the village girls. So Thursday is a wonderful day for me! I can take a walk as far as the vineyards. But if the hunters danced at just any time, every day would be like every other day, and I should never have any vacation at all."
So the little prince tamed the fox. And when the hour of his departure drew near...
"Ah," said the fox, "I shall weep."
"It is your own fault," said the little prince. "I never wished you any harm; but you wanted me to tame you..."
"Yes, that is so," said the fox.
"But now you are going to weep!" said the little prince.
"Yes, that is so," said the fox.
"Then it has done you no good at all!"
"It has done me good," said the fox, "because of the color of the wheat." And then he added: "Go and look again at the roses. You will understand now that yours is unique in all the world. Then come back to say goodbye to me, and I will make you a present of a secret."
The little prince went away, to look again at the roses. "You are not at all like my rose," he said. "As yet you are nothing. No one has tamed you, and you have tamed no one. You are like my fox was when I first saw him. He was only a fox like a hundred thousand other foxes. But I have made him my friend, and now he is unique in all the world." And the roses were very much embarrassed. "You are beautiful, but you are empty," he went on. "One could not die for you. To be sure, an ordinary passerby would think that my rose looked just like you, the rose that belongs to me. But in herself alone she is more important than all the hundreds of you other roses: because it is she that I have watered; because it is she that I have put under the glass globe; because it is she that I have sheltered behind the screen; because it is for her that I have killed the caterpillars (except the two or three that we saved to become butterflies); because it is she that I have listened to, when she grumbled, or boasted, or even sometimes when she said nothing at all. Because she is my rose.
And he went back to meet the fox. "Goodbye," he said.
"Goodbye," said the fox. "And now here is my secret, a very simple secret: It is only with the heart that one can see rightly; what is essential is invisible to the eye."
"What is essential is invisible to the eye," repeated the little prince in order to remember.
"It is the time you've spent on your rose that makes your rose so important."
"It is the time I've spent on my rose..." said the little prince in order to remember.
"People have forgotten this truth," said the fox. "But you must not forget it. You become responsible, forever, for what you have tamed. You are responsible for your rose..."
"I am responsible for my rose," repeated the little prince in order to remember.
Saturday, August 23, 2008
Harmony of the nature
One day i was walking along the lakeside, looking about the water and the sky.
Then i caught sight of a peaceful little meadow.
A real symphony appealed to me: crickets provided the violin, fogs were drummers and birds the vocals.
The whole screen was full of harmony, it was just the real harmony of nature.
But then an idea came: why cannot we, humans be in such a harmony with ourselves??
And i received a yet simple answer. unlike in the society, in nature no single species ever try to do anything else then what they are good at: birds will never dig into the water and swim, just as you will never see a fish flying in the sky.
Would it be really so easy? You should only do what you have talent in. Then you will feel pleasure instead of pain and the world would be much more peaceful and calm. But then why dont we do so? Why are there so many people doing something completely different then what they like and what they are good at?
And what more: how do i dare to say a word when i am a good example, too.
But soon, soon...
People come and people go
Emberek jönnek-mennek az életünk során. És ezt el kell fogadnunk. Mégsem olyan könnyű ezt elismerni. Sokan magukhoz akarnak láncolni olyan embereket, akiket jobb lenne elengedni. Vagy ha nem is ezt tesszük, akkor is gyakorta rosszul érezzük magunkat azért, mert elvesztettünk egy jó barátot. Mikor felmerül egy frissen házasodott jóbarátom neve, máris elszomorodom én magam is. Pedig jól tudom,h az az időszak már elmúlt, és amikor a legnagyobb szüksége volt rám, én ott voltam mellette. Ez volt az én szerepem az életében.
Én úgy gondolodom,h mindenkinek, akivel találkozunk életünk során, van egy feladata, amit betölt a számunkra. Minden egyes találkozásnak oka van. Két embert azért sodor össze az élet, mert van vmi fontos üzenetük egymás számára. Ideális esetben ezt a szerepüket meg is valósítják, és átadják az üzenetet. Ha pedig már nincsen több szerepük a másik életében, akkor tovább állnak. Lehetséges,h soha többet nem találkozol egy jóbaráttal, de a szívedben hordozod őt, a részeddé vált és magaddal cipeled bármerre is mész, minden barátod, kedvesed, ismerősöd.
---------------
People come and people go throughout our lives. We should admit this, but sometimes it is hard to accept. We tend to do two common mistakes: (i) we chain someone to ourselves whom we should leave to follow his own path or (ii) when it does not happen, we feel sorry for loosing someone.
Me too. there is a friend of mine, whose name ever appears it makes me suffer inside. Although i know that it was a great time we spent together and i helped her a lot, it was my role in her life, to help her through a tough time.
but still it is sad to loose a friend. Not everybody has had a friend.
I do believe that each and every encounter between two human being has a meaning. When two person meet, they have a message for the other or they have some kind of role in the others' life. If we are lucky we exchange the messages fulfilling our role and then we leave the other. It might be the case that you never meet again, but still you carry an other friend, a message and some pleasant memories in your soul throughout your journey, the journey of life.
Állóvíz
Néha úgy érezheted,h nem változik semmi sem körülötted, nem haladsz előre, nem fejlődik az életszínvonalad, és csak állóvízben áztatod magad.
Még ha elsőre állóvíznek is tűnik, számos dolog történik a tóban is. A kevésbé figyelmes szemek talán észre sem veszik,h a nád egyre több helyet foglal el, sulyom nő, mely nagyon-nagyon finom, csak meg kell tudni bontani a héját :), újabb madarak jönnek, melyek csak akkor mutatják meg magukat,ha nagyon figyelsz, de ott vannak ők a háttérben. Az emberi lélekben is történnek változások, még akkor is ha te magad nem veszed észre, mert nem koncentrált a figyelmed, de a lelked tava sem valódi állóvíz.
---------------
Sometimes you might feel that there is nothing that changes around u, u dont go forward, ur standard of living is not improving, that u r sitting in a stagnant water.
However, even if the lake appears to be stagnant, plenty of things occur, which cannot be caught by careless eyes. Reed takes more and more space, waternuts grow, which is so delicious u just need to heel it :), wonderful birds full the air with their song appearing for u only if u look around carefully. And even if u don't realize them, they are there in the background.
It is just the same way with the human soul. There are changes even if u do not realize them with ur conscious mind. But u need to know that the lake of ur soul is never stagnant.
Unalmas tanárok
Miért van az,h olyan emberek állnak ki a katedrára, akiknek az óráján mindenki bealszik?
Általában az ilyen előadásokat követően, mindenki fáradt, kivéve magát a tanárt. Ő feltöltődik, miközben a diákok súlyos energiavesztésen mennek keresztül.
Energiavámpírok. Az által szereznek energiát,h a diákságtől elveszik azt. Általában egyáltalán nem tudatos ez, de még az alternatív egyetemeken is előfordul az ilyen, ott pedig a tanár előfordul,h tudatosan irányítja maga felé az energia áramlását.
Én nem így tanítottam. Nem csak én töltődtem fel, hanem a diákok is szemmel láthatólag jól érezték magukat az óráimon. Ezért is akarok visszakerülni a katedrára. Ha úgy kell lennie, akkor vissza is kerülök oda. We will see.
Visszaszámlálás
Ezennel elkezdődhet a visszaszámlálás :)
Megvettem a repülőjegyet. Most már nincsen visszaút: 11.-én elindulok az én utamon.
Szabadságom is megvan. Most már a munkában is az éltet,h igenis meg kell írni a riportot rendesen, időre,h gond nélkül el tudjak menni 11.-én. Mindig jó vmi ösztönző. De ha a főnököm tudná,h most ez éltet, és h a múltkori lelkesedés is minek volt köszönhető... :)
Anyway.
Első állomás girona lesz, majd barcelona vonattal, onnan pedig pamplona. Majd busz és / vagy taxi, és el is érjük az indulóállomást a pireneusok francia oldalán.
12.-én már útnak is indulok a közel 800 km-es távon. Nem fogom végig gyalog megtenni, mert csak 3 és fél hetem van az útra, de nem is az számít,h minél gyorsabban és végig gyalog teljesítsem ezt a távot. Sokkal inkább az számít,h mit indít meg bennem.
igeeeeeeeeennnnnnnnnnnnnnnnn!!!!!!!!!!!!! megyeeeeeeekkkkkkkkkkk!!!!!!
Már mióta vártam erre a pillanatra, és már tényleg elérhető közelségbe került. 18 nap, és már ott is vagyok :-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Egy dologgal van még problémám. Van egy szépséges kagylóm, ami már egy éve vár arra,h pár ezer km-re innen elhelyezzem. Hogyan vigyem én azt addig?
Milyen is az én kagylóm? Kérdéses ez bárki számára is? Hát, persze,h világoskék :)))) Nem is én lennék :) Mikor megláttam, tudtam,h ő az, akit én viszek. Most júniusban láttam egy másik kagylót. Sétáltam, miközben nem láttam semmit, csak révetegen néztem a semmibe, míg egyszercsak elém villant egy kagyló, kérdést ne tűrően más irányba hívta a tekintetem. Sárgán világított rám a mellettem lévő oszlopról. Annyira erőteljes volt, mintha reflektorfénnyel világították volna,h mindenképpen észrevegyem :) Ez volt az utolsó, és legmegdöbbentőbb jel. És most lassan követem ezt a jelet. :))))))))))))))) Ez fogja irányítani az utam közel három hétig.
Az életben is hasonlóan kellene követnem az isteni jeleket.
Megvettem a repülőjegyet. Most már nincsen visszaút: 11.-én elindulok az én utamon.
Szabadságom is megvan. Most már a munkában is az éltet,h igenis meg kell írni a riportot rendesen, időre,h gond nélkül el tudjak menni 11.-én. Mindig jó vmi ösztönző. De ha a főnököm tudná,h most ez éltet, és h a múltkori lelkesedés is minek volt köszönhető... :)
Anyway.
Első állomás girona lesz, majd barcelona vonattal, onnan pedig pamplona. Majd busz és / vagy taxi, és el is érjük az indulóállomást a pireneusok francia oldalán.
12.-én már útnak is indulok a közel 800 km-es távon. Nem fogom végig gyalog megtenni, mert csak 3 és fél hetem van az útra, de nem is az számít,h minél gyorsabban és végig gyalog teljesítsem ezt a távot. Sokkal inkább az számít,h mit indít meg bennem.
igeeeeeeeeennnnnnnnnnnnnnnnn!!!!!!!!!!!!! megyeeeeeeekkkkkkkkkkk!!!!!!
Már mióta vártam erre a pillanatra, és már tényleg elérhető közelségbe került. 18 nap, és már ott is vagyok :-)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
Egy dologgal van még problémám. Van egy szépséges kagylóm, ami már egy éve vár arra,h pár ezer km-re innen elhelyezzem. Hogyan vigyem én azt addig?
Milyen is az én kagylóm? Kérdéses ez bárki számára is? Hát, persze,h világoskék :)))) Nem is én lennék :) Mikor megláttam, tudtam,h ő az, akit én viszek. Most júniusban láttam egy másik kagylót. Sétáltam, miközben nem láttam semmit, csak révetegen néztem a semmibe, míg egyszercsak elém villant egy kagyló, kérdést ne tűrően más irányba hívta a tekintetem. Sárgán világított rám a mellettem lévő oszlopról. Annyira erőteljes volt, mintha reflektorfénnyel világították volna,h mindenképpen észrevegyem :) Ez volt az utolsó, és legmegdöbbentőbb jel. És most lassan követem ezt a jelet. :))))))))))))))) Ez fogja irányítani az utam közel három hétig.
Az életben is hasonlóan kellene követnem az isteni jeleket.
Mosquitos at the lakeside
A woman is sitting at the lakeside.
And a man besides her.
They are both staring at the sky,
looking up at the stars and the shiny mooon.
The face of the lake hardly waves,
it mirrors all the trees in the opposite side.
Even some stars can be seen twice.
Birds and crickets provide the symphony of the night.
Everything is given to have a lovely, romantic time.
Anyway, something is missing.
And mosquitos come, and disturb both the woman and the man.
As a result they are not able to enjoy the beautiful night any longer.
All the romance has gone with the hundreds of bites.
Anyway, something is missing.
But why does it have to be this way?
It reminds us that even if everything is given to you,
something wrong might come at any time.
But still we should enjoy each and every moment,
even if there is something wrong.
Anyway, something is missing.
The man and the woman stand up and start walking back home.
Even though they were not able to enjoy every moment
of the time spent at the lakeside,
they will remember those few moments.
At least for a while.
When they are far from the lake,
they might not even remember the other.
But those little bites still remain
and reminds them of the time, those lovely few moments.
Sometimes really few is enough for lot of joy.
A little flower can bring you all the happiness in the world.
Even if it twinges you. A flower can bring to you the whole world.
There are moments which remain memorable.
They do not need to be whole or finished.
It is enough to have only what was given.
It gave you something,
the thing that you required in that given moment.
You bring even those memories with you in your soul,
even if something is missing.
Thursday, August 21, 2008
Nem a munkád vagy...
"Nem a munkád vagy... és nem is a bankbetéted! Nem a kocsid vagy és nem a tárcád tartalma! Nem egy menő ruha vagy!" /Fight Club/
Sok ismerősöm mondaná,h ez alapján szeretné élni az életét v éppenh állítja,h ezt is tartja a szeme előtt. Számomra is nagyon fontos, hogy az embereket az igaz értékeik szerint ítéljem meg és nem pedig a sztereotípiák írányítsanak. De sajnos be kell vallanom,h nem mindig megy.
Néha olyan nehéz ehhez tartanunk magunkat, annyira belénk rögzült a társadalom általános felfogása. Még a felvilágosultabb és nyiltabb emberek is hajlamosak arra,h ha minimális mértékben is, de többre tartsák azt, akinek jó a munkája és több a pénze. Nem akarnak szóba állni kevésbé tehetős, egyetemet nem végzett emberekkel. Pedig érdekes meglepetések érhetnek mindenkit, aki kicsit nyit: nagyon is értelmes emberekkel találkozhatunk, a kolleganőm által prolinak kikiáltott emberek között is akadnak kivételek.
Másfajta emberek bármennyire is szeretnek vkit, kicsit lenézik a ruhája miatt, még a kedvesének is beszólhat azért, mert az nem vmely ismerőséhez hasonlóan öltözködik. Pedig nem a ruha teszi az embert. Közhely, de igaz, mégis vhol kicsit mégiscsak a ruha tesz többé a társadalom, és sok-sok ember szemében. Pedig milyen sokat veszt az, aki elhatárolja magát attól, aki nincsen szépen öltözve, nem kocsival jár, nincsen diplomája...
Bármennyire is tudatában vagyok mindezeknek, sajnos kicsit elitélő gondolatok az én fejemben is megfordulnak néha. Még mindig sajnos. Nem általános, de mégis előfordul. Ilyenkor kell kicsit hátrébb állni, a fejemre koppintani,h na tessék ez most éppen az ego volt. És akarom én azt,h az ego irányítson? Ha igen, akkor pl. nem ismerek meg nagyon-nagyon értékes embereket, egy szar munkahelyen ragadok csak azért, mert sokat fizet és nem teszem azt, amit a belső énem parancsol, nem adok lehetőséget egy párkapcsolatnak csak azért mert a másik távoli országból származik v éppen túl öreg, vagy benne maradok egy rossz párkapcsolatban, csak azért mert a ráció mellette szól, de nem adja meg az igazi boldogságot.
Na. Te mit választanál?
Sok ismerősöm mondaná,h ez alapján szeretné élni az életét v éppenh állítja,h ezt is tartja a szeme előtt. Számomra is nagyon fontos, hogy az embereket az igaz értékeik szerint ítéljem meg és nem pedig a sztereotípiák írányítsanak. De sajnos be kell vallanom,h nem mindig megy.
Néha olyan nehéz ehhez tartanunk magunkat, annyira belénk rögzült a társadalom általános felfogása. Még a felvilágosultabb és nyiltabb emberek is hajlamosak arra,h ha minimális mértékben is, de többre tartsák azt, akinek jó a munkája és több a pénze. Nem akarnak szóba állni kevésbé tehetős, egyetemet nem végzett emberekkel. Pedig érdekes meglepetések érhetnek mindenkit, aki kicsit nyit: nagyon is értelmes emberekkel találkozhatunk, a kolleganőm által prolinak kikiáltott emberek között is akadnak kivételek.
Másfajta emberek bármennyire is szeretnek vkit, kicsit lenézik a ruhája miatt, még a kedvesének is beszólhat azért, mert az nem vmely ismerőséhez hasonlóan öltözködik. Pedig nem a ruha teszi az embert. Közhely, de igaz, mégis vhol kicsit mégiscsak a ruha tesz többé a társadalom, és sok-sok ember szemében. Pedig milyen sokat veszt az, aki elhatárolja magát attól, aki nincsen szépen öltözve, nem kocsival jár, nincsen diplomája...
Bármennyire is tudatában vagyok mindezeknek, sajnos kicsit elitélő gondolatok az én fejemben is megfordulnak néha. Még mindig sajnos. Nem általános, de mégis előfordul. Ilyenkor kell kicsit hátrébb állni, a fejemre koppintani,h na tessék ez most éppen az ego volt. És akarom én azt,h az ego irányítson? Ha igen, akkor pl. nem ismerek meg nagyon-nagyon értékes embereket, egy szar munkahelyen ragadok csak azért, mert sokat fizet és nem teszem azt, amit a belső énem parancsol, nem adok lehetőséget egy párkapcsolatnak csak azért mert a másik távoli országból származik v éppen túl öreg, vagy benne maradok egy rossz párkapcsolatban, csak azért mert a ráció mellette szól, de nem adja meg az igazi boldogságot.
Na. Te mit választanál?
Tuesday, August 19, 2008
Semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig
"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad."
/Buddha/
Mennyire igaz!!!
A rét virágai is kint, szabadon igazán szépek, ha letéped őket és beviszed a szobába, vízbe teszed, hamar elhervadnak és már nem olyan szépek. Nem tudsz bennük gyönyörködni.
A fiatal lány is meglátott egy madarat. Első pillantásra megszerette. Legszivesebben rögtön repült volna vele tovább, de neki nem volt szárnya. A madár ugyanúgy megszerette a lányt, és ezért minden nap felé repült. A lány mindig várta a madarat, és mivel nagyon szerette, úgy döntött,h magához láncolja. Következő alkalommal, mikor arra repült a madár, a lány elfogta és kalitkába tette. Egy ideig a madár volt legkedvesebb játékszere. De a madár nem repülhetett tovább, kezdett elszállni belőle az élet. A lány is egyre kevesebb időt szentelt neki, csak ettette-itatta, nem játszott többet vele. Nem sokára a madár meg is halt. A lány nagyon megsiratta, és mikor a madárra gondolt, mindig úgy gondolt rá, mint amikor az még szabadon szárnyalt az égen. Mennyire boldogok voltak akkor... Nem sokára eljött érte a halál, és ekkor a lány megértette, hogy minden sokkal jobban alakult volna,ha hagyja a madarat repülni, hisz az minden nap úgyis visszatért volna hozzá, mert annyira szerette. A halálban végre együtt repültek tova.
/Buddha/
Mennyire igaz!!!
A rét virágai is kint, szabadon igazán szépek, ha letéped őket és beviszed a szobába, vízbe teszed, hamar elhervadnak és már nem olyan szépek. Nem tudsz bennük gyönyörködni.
A fiatal lány is meglátott egy madarat. Első pillantásra megszerette. Legszivesebben rögtön repült volna vele tovább, de neki nem volt szárnya. A madár ugyanúgy megszerette a lányt, és ezért minden nap felé repült. A lány mindig várta a madarat, és mivel nagyon szerette, úgy döntött,h magához láncolja. Következő alkalommal, mikor arra repült a madár, a lány elfogta és kalitkába tette. Egy ideig a madár volt legkedvesebb játékszere. De a madár nem repülhetett tovább, kezdett elszállni belőle az élet. A lány is egyre kevesebb időt szentelt neki, csak ettette-itatta, nem játszott többet vele. Nem sokára a madár meg is halt. A lány nagyon megsiratta, és mikor a madárra gondolt, mindig úgy gondolt rá, mint amikor az még szabadon szárnyalt az égen. Mennyire boldogok voltak akkor... Nem sokára eljött érte a halál, és ekkor a lány megértette, hogy minden sokkal jobban alakult volna,ha hagyja a madarat repülni, hisz az minden nap úgyis visszatért volna hozzá, mert annyira szerette. A halálban végre együtt repültek tova.
Görcs
Újabb apróság, pár pillanat ismét filizófiai magaslatokba repített ;-)
A Tisza-parton tettem reggel egészségügyi sétát, a mosdóból rögtön arra vezetett az utam, így a törölköző ott volt nálam. Mikor úgy éreztem,h már megszáradt, össze akartam hajtani, de persze precízen, úgy,h a márkajelzés a megfelelő sarokban látható maradjon. Nagyon sokáig szenvedtem vele, de csak nem sikerült megtalálnom a jelet, úgyh úgy döntöttem,h hagyom az egészet a fenébe, és ahogy esik úgy puffan hajtom össze. Ekkor mi történt? Pontosan úgy sikerült összehajtanom, ahogy szerettem volna.
Mikor görcsösen erőlködünk azon,h vmi összejöjjön, sikerüljön adott módon csinálni vmit, adott eredményre jutni, akkor nem jön össze, bármennyire is görcsölünk.
Bezzeg amint elengeded magad, máris sikerül.
Nem szabad erőltetni semmit sem, csak hagyd,h sodorjon a folyó magával, ahogy ő akarja. A végén úgyis olyan irányba visz, ami neked a legjobb lesz. Bár lehet,h az elején még rúgsz-kapálsz, a végeredmény számodra is tetszetős lesz.
A Tisza-parton tettem reggel egészségügyi sétát, a mosdóból rögtön arra vezetett az utam, így a törölköző ott volt nálam. Mikor úgy éreztem,h már megszáradt, össze akartam hajtani, de persze precízen, úgy,h a márkajelzés a megfelelő sarokban látható maradjon. Nagyon sokáig szenvedtem vele, de csak nem sikerült megtalálnom a jelet, úgyh úgy döntöttem,h hagyom az egészet a fenébe, és ahogy esik úgy puffan hajtom össze. Ekkor mi történt? Pontosan úgy sikerült összehajtanom, ahogy szerettem volna.
Mikor görcsösen erőlködünk azon,h vmi összejöjjön, sikerüljön adott módon csinálni vmit, adott eredményre jutni, akkor nem jön össze, bármennyire is görcsölünk.
Bezzeg amint elengeded magad, máris sikerül.
Nem szabad erőltetni semmit sem, csak hagyd,h sodorjon a folyó magával, ahogy ő akarja. A végén úgyis olyan irányba visz, ami neked a legjobb lesz. Bár lehet,h az elején még rúgsz-kapálsz, a végeredmény számodra is tetszetős lesz.
Az igazi csapatmunka
Az irodában problémák merültek fel. Egyesek nem igazán gondolják úgy,h a csapatnak együtt kell dolgoznia. Határidős munkánál 6kor lelépni, miközben a másik éjfélig nyomja, az nem tartozik a legetikusabb viselkedések közé.
Ez az igazi csapatmunka, nem?
Eszembe jutott erről a kenutúra, felidézett egy képet egy másik hajóról: ketten is úgy döntöttek egy háromszemélyes csónakban,h pihennek egyet és nem eveznek tovább. De a többi hajó már messze volt, úgyh egy embernek kellett az egész hajót elhúznia. Hát, nem jutottak messzire.
Még ha az egyedüli ember, aki marad evezővel a kezében, a kormányos is, akkor is nehéz dolga van segítség nélkül.
Vmi nagyon szar irányba megy itt...
Ez az igazi csapatmunka, nem?
Eszembe jutott erről a kenutúra, felidézett egy képet egy másik hajóról: ketten is úgy döntöttek egy háromszemélyes csónakban,h pihennek egyet és nem eveznek tovább. De a többi hajó már messze volt, úgyh egy embernek kellett az egész hajót elhúznia. Hát, nem jutottak messzire.
Még ha az egyedüli ember, aki marad evezővel a kezében, a kormányos is, akkor is nehéz dolga van segítség nélkül.
Vmi nagyon szar irányba megy itt...
opportunity doesn't knock twice
"The sad truth is that opportunity doesn't knock twice. You can put things off until tomorrow but tomorrow may never come. Where will you be a few years down the line. Will it be everything you dreamed of. We seal our fate with the choices we take, but don't give a second thought to the chances we take."
Annyira igaz. Kétszer nem lépsz bele ugyanabba a folyóba... Nem szabad várni a legjobb alkalomra, mert lehet,h nem lesz újabb alkalom. Meg kell ragadni a megfelelő alkalmat, ami éppen az aktuális pillanatban van, nem majd holnap, vagy legközelebb.
Annyiszor követtem el ezt a hibát. Néha még a legkönnyebben kivitelezhető jövőbeni találkozások sem valósulnak meg. Volt egy fiú és volt egy lány. A lány, nem mer igazán beszélgetésbe elegyedni, pedig nagyon szeretne, csak apróságok jönnek ki a száján. majd legközelebb. Nagy a valószínűge, mert a fiú olyan helyen dolgozik, amerre a lány gyakran jár. Mégis, mikor felkészül a lány,h na majd most, a fiú soha sincsen ott. Lehet,h már nem is dolgozik ott.
Nem adódik újabb lehetőség. A megadatott lehetőséggel kell élni. Meg kell ragadni a mágikus pillanatokat, mert nem lesz újabb helyzet, amikor megtehetnéd, mit szerettél volna.
Annyira igaz. Kétszer nem lépsz bele ugyanabba a folyóba... Nem szabad várni a legjobb alkalomra, mert lehet,h nem lesz újabb alkalom. Meg kell ragadni a megfelelő alkalmat, ami éppen az aktuális pillanatban van, nem majd holnap, vagy legközelebb.
Annyiszor követtem el ezt a hibát. Néha még a legkönnyebben kivitelezhető jövőbeni találkozások sem valósulnak meg. Volt egy fiú és volt egy lány. A lány, nem mer igazán beszélgetésbe elegyedni, pedig nagyon szeretne, csak apróságok jönnek ki a száján. majd legközelebb. Nagy a valószínűge, mert a fiú olyan helyen dolgozik, amerre a lány gyakran jár. Mégis, mikor felkészül a lány,h na majd most, a fiú soha sincsen ott. Lehet,h már nem is dolgozik ott.
Nem adódik újabb lehetőség. A megadatott lehetőséggel kell élni. Meg kell ragadni a mágikus pillanatokat, mert nem lesz újabb helyzet, amikor megtehetnéd, mit szerettél volna.
Sunday, August 10, 2008
Kert, pszichológus, giliszta és én
Éppenhogy visszajöttem a kertből. Miskolci kertünkre már ráfért a gyomlászás, úgyh gyorsan neki is láttam. E tevékenység közben jutott eszembe,h valóban mindenkinek a saját kertjében kell kezdeni a gyomlászást. Aki a leghangosabban szólja le a másik kertjét és mondja meg,h mit hogyan kellene tennie, az a saját kertjével nem törődik sokat. Mégis sokan hajlamosak erre az emberre hallgatni ahelyett,h mindent tennének úgy, ahogyan nekik jó.
A gyomlászást a saját kertedben kell kezdeni.
Ezért is nem küldenék senkit se olyan pszichológushoz, aki az egyetemen tanult és nem foglalkozott a saját problémáival mélyrehatóan. Az olyan ember, aki nem tudta még magát megtisztítani, csak úgy beszél bele a másik problémáiba, mint aki a saját kertjével nem foglalkozik.
Ha én a végén pszichológus leszek és ilyen formában fogok emberekkel foglalkozni, szeretnék addigra teljesen letisztult lenni,h a saját problémáimból is tanulva tudjak a másiknak segíteni. Hallgatni úgy,h oda tudod tenni magad teljesen, figyelemmel hallgatni, nem beleszólni, okoskodni, hanem a megfelelő lépéseket már a fejedben tudni, és akkor lépni, amikor éppen itt van az ideje.
Hiszen ez az, amit igazán szeretnék tenni, ez az, ami igazán örömet ad nekem, a tanítás mellett. A mindennapokban a barátoknak való segítségnyújtást tudtam igazán alkalmazni, és szociális szinten is szeretném ezt tenni, míg eddig az adta a legnagyobb "extázist", mikor kiálltam a katedrára és láttam megcsillanni azt a bizonyos fényt a diákok szemében,h igen átjött. Ezzel a kettővel kell foglalkoznom, valahol az angol nyelvet felhasználva, hiszen ahhoz is van tehetségem és mindenkinek azzal kell foglalkoznia, amihez tehetsége van. Ami csak úgy jön magától, vagyis nagyon kevés erőfeszítés útján jön, és másokat megérintő módon tör felszínre, azzal kell az embernek foglalatoskodnia. Amikor örömmel végzünk egy munkát, azt mások is észre veszik rajtunk és meg is hálálják azt.
A pontos mikéntjére még rá kell jönnöm. Igaz, a kérdés megválaszolását nem szabad sürgetni, először el kell indulni a számomra kijelölt úton. Az első pár lépést látom már, meg is kell azokat lépni. A giliszta is apró "lépésekkel" halad előre, először kinyújtja a fejét (meglátja a célt), majd a teste is követi (megvalósítja a számára már ismertté vált célt) és csak ezt követően láthatja meg,h mi is lesz a következő lépés. Ezért nem is akarom sürgetni a dolgot. majd amikor itt lesz az ideje, akkor tisztán fogom látni azt,h mit és hogyan kell tennem. És egyébként is: Isten a rét virágairól is gondoskodik, akkor miért ne tenné ezt meg pont velem?
A gyomlászást a saját kertedben kell kezdeni.
Ezért is nem küldenék senkit se olyan pszichológushoz, aki az egyetemen tanult és nem foglalkozott a saját problémáival mélyrehatóan. Az olyan ember, aki nem tudta még magát megtisztítani, csak úgy beszél bele a másik problémáiba, mint aki a saját kertjével nem foglalkozik.
Ha én a végén pszichológus leszek és ilyen formában fogok emberekkel foglalkozni, szeretnék addigra teljesen letisztult lenni,h a saját problémáimból is tanulva tudjak a másiknak segíteni. Hallgatni úgy,h oda tudod tenni magad teljesen, figyelemmel hallgatni, nem beleszólni, okoskodni, hanem a megfelelő lépéseket már a fejedben tudni, és akkor lépni, amikor éppen itt van az ideje.
Hiszen ez az, amit igazán szeretnék tenni, ez az, ami igazán örömet ad nekem, a tanítás mellett. A mindennapokban a barátoknak való segítségnyújtást tudtam igazán alkalmazni, és szociális szinten is szeretném ezt tenni, míg eddig az adta a legnagyobb "extázist", mikor kiálltam a katedrára és láttam megcsillanni azt a bizonyos fényt a diákok szemében,h igen átjött. Ezzel a kettővel kell foglalkoznom, valahol az angol nyelvet felhasználva, hiszen ahhoz is van tehetségem és mindenkinek azzal kell foglalkoznia, amihez tehetsége van. Ami csak úgy jön magától, vagyis nagyon kevés erőfeszítés útján jön, és másokat megérintő módon tör felszínre, azzal kell az embernek foglalatoskodnia. Amikor örömmel végzünk egy munkát, azt mások is észre veszik rajtunk és meg is hálálják azt.
A pontos mikéntjére még rá kell jönnöm. Igaz, a kérdés megválaszolását nem szabad sürgetni, először el kell indulni a számomra kijelölt úton. Az első pár lépést látom már, meg is kell azokat lépni. A giliszta is apró "lépésekkel" halad előre, először kinyújtja a fejét (meglátja a célt), majd a teste is követi (megvalósítja a számára már ismertté vált célt) és csak ezt követően láthatja meg,h mi is lesz a következő lépés. Ezért nem is akarom sürgetni a dolgot. majd amikor itt lesz az ideje, akkor tisztán fogom látni azt,h mit és hogyan kell tennem. És egyébként is: Isten a rét virágairól is gondoskodik, akkor miért ne tenné ezt meg pont velem?
How to find a pleasurable job?
I found a really interesting post for the previous question. It gives some additional thoughts to those that i submitted previously:
Thanks for this opportunity. I am Aeronautical Engineer and working in Maintenance of Helicopters and Airplanes what makes me so happy that I could work without any payment. I am Lucky to have studied want I really wanted. So what really makes me happy ist to make safer the flight, not to hear from a accident in my repaired airplanes and to teach the other people that work with me or hear to my seminars, how to do the job without mistakes and have open eyes to see problems before they occure, to listen themselves when they hear an intern voice that says, please watch that part and verify its good funtioning, I don´t no how, but I think somebody is always behind us telling us things we don´t see with our eyes, but with our felling. It has occured us many times, so in my case I think it´s God or my died Father behind.
I´m very glad and understand a lot of people that work in jobs that don´t have fun in big companys. We live 80 % of our life in the work, so happiness can be found easier if our work makes us happy. Look for it !!! We say: Who doesn´t seek for, don´t find.
I think a lot of people only want to find a job that makes them happy at once. But the best job of our life is that job that we ourselves do or generate. That means, and is my experience in 35 year of work, that: If you love butterflies and want to live and work with it, don´t only look for a job, or a company that can give you a job for it, NO… MAKE YOUR JOB !!! You can say, “Yes so easy ” This guy do not live the reality. But I will teach you how , HOW I DID IT !!! And it works !!!
Be patient.
First: Look for what you Really want, that should be very, very , clear. So exact as possible.Your dream. And say: I CAN DO IT!! For all your life. If not clear don´t start.
Second: Look for how much time you can wait to make it real. If you have less than 1 year : Forget it !! Don´t continue.
Third: You should have the possibility to survive other way from - a Job or Father, Husband,Wife, Friend, Bank Account , etc, for the total time it takes to reach your goal.
Fourth: Put in your mind, that YOUR DREAM JOB must produce money to live from and the only way to survive from your own job, is to make money that comes only from people that likes , needs and appreciate your job. They will pay for it.
Fifth: That your new job is like a pretty person you want to have as your Girl- or Boyfriend, that takes time and ideas and interest and wiliness until she ( he) says YES !! And that takes TIME !!!
But like that, you work all the time in that idea, talking to the people about it, and comparing what would the people pay for you, if you would do something for example with Butterflies !!
Try ideas you can make : Example- Making photos about Butterflies- and hundreds of ideas around it.
Then comes the most important part of this instruction:
Write, Call, Talk, with people, companys, offices, familys or any other related with your future job ( if more better ), until you find only 1 ( one ) YES !! Only 1 interested. And do your best to give them something special nobody can offer like you. Then look for more interested, this time can take you 1 to 4 years, that is why you need TIME !!! But your product should be easy to you to produce (assemble, copie, write, finish, cook, cut, remix, fill, paste, record,save ) and sell and in big quantities. AND GOOD !!! For Example a Relax CD with Butterflies photos, And that the people after buying one should need more, not only a luxury. Then you have to register your company. Make your Web Site.
After 4 years everybody knows you by name and you will have enough clients that they will call you like a friend asking for your product, you will not need to sell any more, they will call you daily and you can start partially living from YOUR JOB, and your clients will act like a very good smell, everyone who likes it will refer you to a new client( company or industry) and after 10 years you will have a big own company doing that exactly : Your own JOB.Working 100 % with it.
Clients will: NEED you and call daily for your product, from all the world !!! USE INTERNET !!!
If 100 clients pay you only 1 US$ daily, you will have in 20 days : 2.000 US$. and 1 US$ is nothing !!!
You have done from people that before didn´t needed your product, to clients that can´t live without it. Your created a necessity where it was nothing.Really NOTHING.
Example: The Big Cola Drink Companys. That is only a common ordinary, easy drink and they worked selling it from person to person (years) until you can`t live without it.
Hope a lot of people find their pleasure Job this way.
Glad to help you and give you my experience,
Jorge Alfonzo, Venezuela
Thanks for this opportunity. I am Aeronautical Engineer and working in Maintenance of Helicopters and Airplanes what makes me so happy that I could work without any payment. I am Lucky to have studied want I really wanted. So what really makes me happy ist to make safer the flight, not to hear from a accident in my repaired airplanes and to teach the other people that work with me or hear to my seminars, how to do the job without mistakes and have open eyes to see problems before they occure, to listen themselves when they hear an intern voice that says, please watch that part and verify its good funtioning, I don´t no how, but I think somebody is always behind us telling us things we don´t see with our eyes, but with our felling. It has occured us many times, so in my case I think it´s God or my died Father behind.
I´m very glad and understand a lot of people that work in jobs that don´t have fun in big companys. We live 80 % of our life in the work, so happiness can be found easier if our work makes us happy. Look for it !!! We say: Who doesn´t seek for, don´t find.
I think a lot of people only want to find a job that makes them happy at once. But the best job of our life is that job that we ourselves do or generate. That means, and is my experience in 35 year of work, that: If you love butterflies and want to live and work with it, don´t only look for a job, or a company that can give you a job for it, NO… MAKE YOUR JOB !!! You can say, “Yes so easy ” This guy do not live the reality. But I will teach you how , HOW I DID IT !!! And it works !!!
Be patient.
First: Look for what you Really want, that should be very, very , clear. So exact as possible.Your dream. And say: I CAN DO IT!! For all your life. If not clear don´t start.
Second: Look for how much time you can wait to make it real. If you have less than 1 year : Forget it !! Don´t continue.
Third: You should have the possibility to survive other way from - a Job or Father, Husband,Wife, Friend, Bank Account , etc, for the total time it takes to reach your goal.
Fourth: Put in your mind, that YOUR DREAM JOB must produce money to live from and the only way to survive from your own job, is to make money that comes only from people that likes , needs and appreciate your job. They will pay for it.
Fifth: That your new job is like a pretty person you want to have as your Girl- or Boyfriend, that takes time and ideas and interest and wiliness until she ( he) says YES !! And that takes TIME !!!
But like that, you work all the time in that idea, talking to the people about it, and comparing what would the people pay for you, if you would do something for example with Butterflies !!
Try ideas you can make : Example- Making photos about Butterflies- and hundreds of ideas around it.
Then comes the most important part of this instruction:
Write, Call, Talk, with people, companys, offices, familys or any other related with your future job ( if more better ), until you find only 1 ( one ) YES !! Only 1 interested. And do your best to give them something special nobody can offer like you. Then look for more interested, this time can take you 1 to 4 years, that is why you need TIME !!! But your product should be easy to you to produce (assemble, copie, write, finish, cook, cut, remix, fill, paste, record,save ) and sell and in big quantities. AND GOOD !!! For Example a Relax CD with Butterflies photos, And that the people after buying one should need more, not only a luxury. Then you have to register your company. Make your Web Site.
After 4 years everybody knows you by name and you will have enough clients that they will call you like a friend asking for your product, you will not need to sell any more, they will call you daily and you can start partially living from YOUR JOB, and your clients will act like a very good smell, everyone who likes it will refer you to a new client( company or industry) and after 10 years you will have a big own company doing that exactly : Your own JOB.Working 100 % with it.
Clients will: NEED you and call daily for your product, from all the world !!! USE INTERNET !!!
If 100 clients pay you only 1 US$ daily, you will have in 20 days : 2.000 US$. and 1 US$ is nothing !!!
You have done from people that before didn´t needed your product, to clients that can´t live without it. Your created a necessity where it was nothing.Really NOTHING.
Example: The Big Cola Drink Companys. That is only a common ordinary, easy drink and they worked selling it from person to person (years) until you can`t live without it.
Hope a lot of people find their pleasure Job this way.
Glad to help you and give you my experience,
Jorge Alfonzo, Venezuela
Thursday, August 7, 2008
The work you fulfil with passion will bring you pleasure
I found a question which made me think deeply. Well, these are the thoughts that usually run my mind nowadays. This was some kind of miracle that i found this question, which appeared to be a sign for me.
Which kind of work brings you pleasure?
It is easy: The work you fulfil with passion that will bring you pleasure.
But there are much more.
If it happens to be the case one can hardly say it is really work, then your hobby becomes your job, for which you receive salary and continuous joy. This is one of the best thing which can happen, if you deal with something pleasurable in most of your days. As we need to admit that people spend most of their time in the working place, so we should really choose well, so that 8 or even more hours out of 24 a day should be spent with joy and pleasure. If only everyone would work in a field that gave him pleasure , this world would be so much better, happier.
Answerers took their own example that brings them pleasure and joy. that is already great, they recognised what brings them pleasure, even if they do not work in the same field, this is the first step. a lot of people is even before this stage, just feel that there is something wrong.
Some said that it is the need that drives to the destination. Is it really so? That is your ego which always creates your needs. And always more and more needs. First just a flat, then a house, a car, and one other for your spouse, and where is the end? There is no end. That is what brings to the consumer society we are living in.
Due to these needs you may stay at a working place where you earn the money that your family requires to remain at a standard of living, but that may not bring you any joy and after a time you start to suffer.
"Being appreciated by others brings joy". Isn't that ego as well? Instead of doing what you, yourself would like to, you stay at a place because your parents, your family, your friends appreciate you, if you are in a good position.
Others admitted that it is just hard to find pleasure in their work. That is the sign that you are not doing what you should. If you feel bored and tired of sitting in a working place then it is not your place. You should change.
I think the one asking this question wanted to get to this point. Make people realise whether (i) how good it is that they do what they like (i suppose it is the minority) or (ii) that something is wrong (the majority).
And now it is upto you to decide: (i) Suffer for the next couple of years of your life or (ii) change, quit and do what makes you happy, even if others think that you are crazy to quit a good job you have now.
You are the only one who suffers and feels pain instead of pleasure. So the decision is upto you and not others.
Which kind of work brings you pleasure?
It is easy: The work you fulfil with passion that will bring you pleasure.
But there are much more.
If it happens to be the case one can hardly say it is really work, then your hobby becomes your job, for which you receive salary and continuous joy. This is one of the best thing which can happen, if you deal with something pleasurable in most of your days. As we need to admit that people spend most of their time in the working place, so we should really choose well, so that 8 or even more hours out of 24 a day should be spent with joy and pleasure. If only everyone would work in a field that gave him pleasure , this world would be so much better, happier.
Answerers took their own example that brings them pleasure and joy. that is already great, they recognised what brings them pleasure, even if they do not work in the same field, this is the first step. a lot of people is even before this stage, just feel that there is something wrong.
Some said that it is the need that drives to the destination. Is it really so? That is your ego which always creates your needs. And always more and more needs. First just a flat, then a house, a car, and one other for your spouse, and where is the end? There is no end. That is what brings to the consumer society we are living in.
Due to these needs you may stay at a working place where you earn the money that your family requires to remain at a standard of living, but that may not bring you any joy and after a time you start to suffer.
"Being appreciated by others brings joy". Isn't that ego as well? Instead of doing what you, yourself would like to, you stay at a place because your parents, your family, your friends appreciate you, if you are in a good position.
Others admitted that it is just hard to find pleasure in their work. That is the sign that you are not doing what you should. If you feel bored and tired of sitting in a working place then it is not your place. You should change.
I think the one asking this question wanted to get to this point. Make people realise whether (i) how good it is that they do what they like (i suppose it is the minority) or (ii) that something is wrong (the majority).
And now it is upto you to decide: (i) Suffer for the next couple of years of your life or (ii) change, quit and do what makes you happy, even if others think that you are crazy to quit a good job you have now.
You are the only one who suffers and feels pain instead of pleasure. So the decision is upto you and not others.
Understand the signs
In order to arrive u must follow the signs.
GOD inscribed on the world the path that each man must follow.
It is just a matter of reading the inscription He wrote 4 U.
(The alchemist)
You may complain that you dont receive any signs that you should follow. But dont forget that God feeds that flower of the acre, how would nt he be concerned about a human being, You.
You receive planty of signs, you should only understand them.
Read behind the lines. Dont just look, see as well.
It is just a matter of reading the inscription He wrote 4 U.
(The alchemist)
You may complain that you dont receive any signs that you should follow. But dont forget that God feeds that flower of the acre, how would nt he be concerned about a human being, You.
You receive planty of signs, you should only understand them.
Read behind the lines. Dont just look, see as well.
Az első lépés megtétele a legnehezebb
In search for your destiny, you will often find yourself obliged to change direction.
(The fifth Mountain)
De a legfontosabb akkor is:
Ha érzed,h merre az utad, akkor tedd is meg az első lépést, ne kívülről várd a segítséget.
Légy olyan mint a kiskacsa, mely elindul az árral szemben, mert látja,h a távolban van egy kő, ami csak rá vár. Rendíthetetlenül halad előre, bármilyen hullámok jöhetnek. Mikor eléri a kívánt követ, felmászik rá és kiélvezi azt, amennyire csak lehet.
Miközben a legtöbb ember, aki újra és újra célokat tűz ki maga elé, amiket nem is tud igazán kiélvezni, mert rögtön újabb célokat tűz ki. Mert az nem az életcélja, csak egy cél, amit kitűzött magának, mert úgy gondolja,h azt várják el tőle.
és te mit teszel, amit belülről érzel, vagy amit elvárnak tőled?
Tudom, az első lépést a legnehezebb megtenni. A gyökerestül kitépett fát is,ha már csak egyetlen vékony szál tartja a földben, az a legerősebb, és nem engedi el. De ekkor elő kell venni a kést, és elvágni azt az utolsó szálat. Lehet,h kicsit fáj, de utána sokkal jobb dolgok történnek.
(The fifth Mountain)
De a legfontosabb akkor is:
Ha érzed,h merre az utad, akkor tedd is meg az első lépést, ne kívülről várd a segítséget.
Légy olyan mint a kiskacsa, mely elindul az árral szemben, mert látja,h a távolban van egy kő, ami csak rá vár. Rendíthetetlenül halad előre, bármilyen hullámok jöhetnek. Mikor eléri a kívánt követ, felmászik rá és kiélvezi azt, amennyire csak lehet.
Miközben a legtöbb ember, aki újra és újra célokat tűz ki maga elé, amiket nem is tud igazán kiélvezni, mert rögtön újabb célokat tűz ki. Mert az nem az életcélja, csak egy cél, amit kitűzött magának, mert úgy gondolja,h azt várják el tőle.
és te mit teszel, amit belülről érzel, vagy amit elvárnak tőled?
Tudom, az első lépést a legnehezebb megtenni. A gyökerestül kitépett fát is,ha már csak egyetlen vékony szál tartja a földben, az a legerősebb, és nem engedi el. De ekkor elő kell venni a kést, és elvágni azt az utolsó szálat. Lehet,h kicsit fáj, de utána sokkal jobb dolgok történnek.
Wednesday, August 6, 2008
Aranyos idézetek
Goethe Faustjától azt tanultam, hogy az élet értelmét a közösségért végzett munka adja.
Hamvas Bélával szólva pedig:„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja ... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg ... el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.”
Hamvas Bélával szólva pedig:„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja ... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg ... el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.”
Tuesday, August 5, 2008
Nyaldossunk sebeket
Hajlamosak vagyunk arra,h ha vmi rossz történik velünk, nyaldossuk a sebeket, és úgy érezzük,h összedőlt a mi kis világunk vára, és soha nem leszünk képesek újjáépíteni.
Nem szabad elfelejtenünk,h bármi is történik, bármilyen magasröptű tervünk fut zátonyra, az a lényegen nem változtat: attól mi nem leszünk egy cseppet sem kevesebbek. A lelkünk, a belső értékünk ugyanaz marad.
Hasonló módon az is teljesen mind1,h van-e vkinek egyetemi végzettsége vagy sem, nem attól lesz több v jobb ember,h van még egy papír, amivel kitörölheti a hátsóját, v éppen h nagyobb házat, újabb kocsit vásárol magának.
Amikor vmi nem sikerül, annak is meg van az oka. Hiszen mindennek meg van az oka. Kicsit fatalista vagyok, tudom. De semmi sem történik véletlenül, minden egyes találkozásnak oka van, max nem értjük meg, akkor nem értjük még meg, amikor történik. De később, ha mást nem halálunk óráján mindent pontosan meg fogunk érteni, tisztán fogjuk látni a történések értékét.
Sok szarság csak azért történik,h és vmit tanuljunk belőle. Ha kicsit hátrébb lépsz, külső szemlélőként kezded el nézni az életed eseményeit, akkor rájössz,h mi is az, amit tanulnod kellett egy korábban rossznak tartott eseményből. Hiszen nincsen jó és rossz hír, csak hír van!
Nagyon fontos,h milyen hullámhosszra állítjuk be agyunk antennáját. Ha befejezed a korábbi szokásod és nem koncentrálsz tovább arra,h mindig rossz dolog történik, és ennél már nem is lehetne rosszabb, akkor máris jobbra fordulnak a dolgok. Hiszen mindig olyan dolgokat vonzunk az életünkbe, amire koncentrálunk. Ezért is történnek mindig jó dolgok az alapvetően optimista emberekkel, míg a szegény embert még az ág is húzza.
Alázatot kell tanulnunk az élethez. Alázatot? Úgy értem,h nem a saját akaratodat akarod tenni, hanem hagyod,h az isteni akarat irányítson, és csak engeded,h vigyen magával az ár, hallgatsz a megérzésekre, ha vmi véletlen történik, akkor rájössz arra,h mi és miért is, kiaknázod a mágikus pillanatokat. vmi ilyesmi.
Ez oké, mondhatod, de hogyan?? Én nem látom a jeleket!!!
Erre a válaszom csak annyi: Mindig vannak jelek, csak észre kell venni őket.
nekem is ez volt április körül. Egy adott kérdésre kerestem a választ, és mindig csak azt mondtam,h nem tudom. Meg kellene látnom a jeleket, vhonnan rá kellene jönnöm a válaszra, elmélyednem magamban. és valóban nagyon akartam, mindig csak ezt mondogattam, de nem figyeltem a hangokra. Ha hangosan imádkozol, nem hallod meg Isten szavát, nem látod meg a jeleket.
Talán eltelt egy teljes hónap is,vártam, vártam, de nem jött a válasz... Ami nem is csoda, hiszen mindig azt mondogattam,h nem tudom.
és egyszercsak megszólalt a belső hang,h milyen hülyeségeket beszélsz, hát mindig is tudtad,h mit kellene tenned, csak elfojtottad. Ott volt az orrod előtt, csak túl vak voltál, vagy vak akartál lenni erre az egy dologra. Ekkor kitört belőlem a sírás. És elkezdtem megtenni a szükséges lépéseket.
Nem szabad elfelejtenünk,h bármi is történik, bármilyen magasröptű tervünk fut zátonyra, az a lényegen nem változtat: attól mi nem leszünk egy cseppet sem kevesebbek. A lelkünk, a belső értékünk ugyanaz marad.
Hasonló módon az is teljesen mind1,h van-e vkinek egyetemi végzettsége vagy sem, nem attól lesz több v jobb ember,h van még egy papír, amivel kitörölheti a hátsóját, v éppen h nagyobb házat, újabb kocsit vásárol magának.
Amikor vmi nem sikerül, annak is meg van az oka. Hiszen mindennek meg van az oka. Kicsit fatalista vagyok, tudom. De semmi sem történik véletlenül, minden egyes találkozásnak oka van, max nem értjük meg, akkor nem értjük még meg, amikor történik. De később, ha mást nem halálunk óráján mindent pontosan meg fogunk érteni, tisztán fogjuk látni a történések értékét.
Sok szarság csak azért történik,h és vmit tanuljunk belőle. Ha kicsit hátrébb lépsz, külső szemlélőként kezded el nézni az életed eseményeit, akkor rájössz,h mi is az, amit tanulnod kellett egy korábban rossznak tartott eseményből. Hiszen nincsen jó és rossz hír, csak hír van!
Nagyon fontos,h milyen hullámhosszra állítjuk be agyunk antennáját. Ha befejezed a korábbi szokásod és nem koncentrálsz tovább arra,h mindig rossz dolog történik, és ennél már nem is lehetne rosszabb, akkor máris jobbra fordulnak a dolgok. Hiszen mindig olyan dolgokat vonzunk az életünkbe, amire koncentrálunk. Ezért is történnek mindig jó dolgok az alapvetően optimista emberekkel, míg a szegény embert még az ág is húzza.
Alázatot kell tanulnunk az élethez. Alázatot? Úgy értem,h nem a saját akaratodat akarod tenni, hanem hagyod,h az isteni akarat irányítson, és csak engeded,h vigyen magával az ár, hallgatsz a megérzésekre, ha vmi véletlen történik, akkor rájössz arra,h mi és miért is, kiaknázod a mágikus pillanatokat. vmi ilyesmi.
Ez oké, mondhatod, de hogyan?? Én nem látom a jeleket!!!
Erre a válaszom csak annyi: Mindig vannak jelek, csak észre kell venni őket.
nekem is ez volt április körül. Egy adott kérdésre kerestem a választ, és mindig csak azt mondtam,h nem tudom. Meg kellene látnom a jeleket, vhonnan rá kellene jönnöm a válaszra, elmélyednem magamban. és valóban nagyon akartam, mindig csak ezt mondogattam, de nem figyeltem a hangokra. Ha hangosan imádkozol, nem hallod meg Isten szavát, nem látod meg a jeleket.
Talán eltelt egy teljes hónap is,vártam, vártam, de nem jött a válasz... Ami nem is csoda, hiszen mindig azt mondogattam,h nem tudom.
és egyszercsak megszólalt a belső hang,h milyen hülyeségeket beszélsz, hát mindig is tudtad,h mit kellene tenned, csak elfojtottad. Ott volt az orrod előtt, csak túl vak voltál, vagy vak akartál lenni erre az egy dologra. Ekkor kitört belőlem a sírás. És elkezdtem megtenni a szükséges lépéseket.
Monday, August 4, 2008
Easy come, easy go
Egy kedves ismerősöm mesélt egy történetet. Elgondolkodtató...
Az orosz férfi szibériában dolgozik éjt nappallá téve, gyűjtögeti a pénzét, miközben semmire nincsen ideje, se felesége, se kutya, se macska. Harminc éven keresztül gyűjtögeti a pénzt, s mikor az áhított összeget összegyűjtötte, egy hét szabadságotkért a főnökétől, aki természetesen megadta neki, hiszen hosszú ideje minden napot a munkahelyén töltött. A férfi vonatjegyet váltott moszkvába: Három nap volt az út oda, és három nap vissza, így egy napot tudott a városban tölteni, mielőtt vissza kellett volna indulnia szibériába,h visszatérjen a munkahelyére.
Első útja a kaszinóba vezetett. Leült az asztalhoz, és az összes pénzt feltette a pirosra. Pörgött a golyó, és végül a feketén állt meg.
Erre az öreg meghúzta a vállát és csak annyit szólt: "Semmi gond. Könnyen jött, könnyen ment."
És visszatért szibériába a munkahelyére.
Az orosz férfi szibériában dolgozik éjt nappallá téve, gyűjtögeti a pénzét, miközben semmire nincsen ideje, se felesége, se kutya, se macska. Harminc éven keresztül gyűjtögeti a pénzt, s mikor az áhított összeget összegyűjtötte, egy hét szabadságotkért a főnökétől, aki természetesen megadta neki, hiszen hosszú ideje minden napot a munkahelyén töltött. A férfi vonatjegyet váltott moszkvába: Három nap volt az út oda, és három nap vissza, így egy napot tudott a városban tölteni, mielőtt vissza kellett volna indulnia szibériába,h visszatérjen a munkahelyére.
Első útja a kaszinóba vezetett. Leült az asztalhoz, és az összes pénzt feltette a pirosra. Pörgött a golyó, és végül a feketén állt meg.
Erre az öreg meghúzta a vállát és csak annyit szólt: "Semmi gond. Könnyen jött, könnyen ment."
És visszatért szibériába a munkahelyére.
Subscribe to:
Posts (Atom)