Hamarosan eljön az az idő,h láthatom a naplementét és a napfelkeltét ugyanazon városban. Már csak pár nap :)
Lehetséges h túl sokat várok el tőle? Ezt annyira nem mondanám. Annyi elvárásom van,h hála a hosszú egyedüli sétának közelebb kerülök önmagamhoz, gyönyörű helyeken fogok járni, talán fogyok is kicsit. Ami rám is fér ;) Ennyi, semmi több.
Mit is tervezek? Minden nap szeretnék szemgyakorlatokat csinálni, a lehető legkevesebb időt szemüvegben tölteni, koncentrációjavító gyakorlatokat csinálni, nem várom el,h meglássam az aurát ennek eredményeként, csak javítani a látásomon, koncentrációmon. És lélegezni. Az nagyon kimaradt. Furcsa. Tudom jól,h hasznos és nagyon jó hatása van, nem csak általános állapotban, de a lelki fejlődésben is, közelebb visz a belső énedhez. Akkor miért is nem csinálom? Miért nem meditálunk amikor stresszesek a napjaink vagy végzünk jóga gyakorlatokat, megyünk ki csak egy kis jógalégzés erejéig a mosdóba? Ezek az apróságok csodákra képesek, de akkor miért nem válnak mindennapi cselekedeteink részévé?
Talán túlságosan hozzá vagyunk szokva a káros semmint egészséges tevékenységek végzéséhez sé nehéz változtatni...
No comments:
Post a Comment