Már csak két hét

kMár csak két hét :)))))))))))))))))))) és utolsót alszom pesten mielőtt útnak indulnék a spanyol hegyek-völgyek mentén.

Tegnap meghallgattam egy élménybeszámolót, ami egy újabb lökést adott nekem. Ez az én utam!!! A kagyló és az útikönyv mely most az asztalomon hever, már több mint egy éve várja,h használatba vegyem őket. Íme az üzenet: Nem kell sokat várnotok és már mehetünk is :)

Pár gondolat Boritól:
A camino nem a test, hanem a lélek próbája.
Út, amely segít alámerülni lelked bugyraiban.
Ha hagyod, segít szembenézni problémáiddal.
Ha hagyod, új barátokat ad.
Ha figyelsz, jeleket ad.
Ha elfogadod, ajándékokat kapsz.
Megkapod a hit ajándékát, magadban, Istenben,
az emberek jóságában, a gondviselésben.

Csak annyit tennék hozzá,h ez nem csak arra az útra vonatkozik. A mi földön tett utunkra egyaránt igaz. Minden napod jeleket ad, ha észre veszed az új barátokat, minden nap találsz egy újat, ha figyelsz, mindig ott vannak a jelek, és a gondviselés, Isten minden egyes nap, minden pillanatban ott van melletted és vigyáz rád. Ha figyelsz, ha hagyod, ha észreveszed, ha nem, ott van és vigyáz rád a te őrangyalod. Lehet,h éppen rosszat kapsz az élettől, de az is csak azért van, mert abból tanulhatsz. A gondviselés akkor is ott áll melletted, és mindent a hited és bizodalmad változtat meg.

A sötét éjszakában egyedül a te képzeleted telíti meg az erdőt kígyókkal és sakálokkal. Ha nem félsz, semmi sem bánthat és ott van melletted a te őrangyalod. Te teremted a valóságod valamilyen szinten.