Éppenhogy visszajöttem a kertből. Miskolci kertünkre már ráfért a gyomlászás, úgyh gyorsan neki is láttam. E tevékenység közben jutott eszembe,h valóban mindenkinek a saját kertjében kell kezdeni a gyomlászást. Aki a leghangosabban szólja le a másik kertjét és mondja meg,h mit hogyan kellene tennie, az a saját kertjével nem törődik sokat. Mégis sokan hajlamosak erre az emberre hallgatni ahelyett,h mindent tennének úgy, ahogyan nekik jó.
A gyomlászást a saját kertedben kell kezdeni.
Ezért is nem küldenék senkit se olyan pszichológushoz, aki az egyetemen tanult és nem foglalkozott a saját problémáival mélyrehatóan. Az olyan ember, aki nem tudta még magát megtisztítani, csak úgy beszél bele a másik problémáiba, mint aki a saját kertjével nem foglalkozik.
Ha én a végén pszichológus leszek és ilyen formában fogok emberekkel foglalkozni, szeretnék addigra teljesen letisztult lenni,h a saját problémáimból is tanulva tudjak a másiknak segíteni. Hallgatni úgy,h oda tudod tenni magad teljesen, figyelemmel hallgatni, nem beleszólni, okoskodni, hanem a megfelelő lépéseket már a fejedben tudni, és akkor lépni, amikor éppen itt van az ideje.
Hiszen ez az, amit igazán szeretnék tenni, ez az, ami igazán örömet ad nekem, a tanítás mellett. A mindennapokban a barátoknak való segítségnyújtást tudtam igazán alkalmazni, és szociális szinten is szeretném ezt tenni, míg eddig az adta a legnagyobb "extázist", mikor kiálltam a katedrára és láttam megcsillanni azt a bizonyos fényt a diákok szemében,h igen átjött. Ezzel a kettővel kell foglalkoznom, valahol az angol nyelvet felhasználva, hiszen ahhoz is van tehetségem és mindenkinek azzal kell foglalkoznia, amihez tehetsége van. Ami csak úgy jön magától, vagyis nagyon kevés erőfeszítés útján jön, és másokat megérintő módon tör felszínre, azzal kell az embernek foglalatoskodnia. Amikor örömmel végzünk egy munkát, azt mások is észre veszik rajtunk és meg is hálálják azt.
A pontos mikéntjére még rá kell jönnöm. Igaz, a kérdés megválaszolását nem szabad sürgetni, először el kell indulni a számomra kijelölt úton. Az első pár lépést látom már, meg is kell azokat lépni. A giliszta is apró "lépésekkel" halad előre, először kinyújtja a fejét (meglátja a célt), majd a teste is követi (megvalósítja a számára már ismertté vált célt) és csak ezt követően láthatja meg,h mi is lesz a következő lépés. Ezért nem is akarom sürgetni a dolgot. majd amikor itt lesz az ideje, akkor tisztán fogom látni azt,h mit és hogyan kell tennem. És egyébként is: Isten a rét virágairól is gondoskodik, akkor miért ne tenné ezt meg pont velem?
No comments:
Post a Comment