És ismét olimpiai bajnok lett a magyar vízilabda válogatott

Annyira jó volt látni azokat a nagydarab fiúkat, és nem csak a testük miatt :P

Olyan jó volt látni,h mennyire tudnak örülni egy újabb éremnek, látszott,h ez az, ami élteti őket, még akkor is ha az egész világ a lábaik előtt hever. És nem csak egy újabb érem volt,hanem igazi örömöt lehetett látni az arcukon. És még talán könnycseppek is megjelentek a szemük gödrében.
Meglepett Kobe Bryant is,h mennyire tudott örülni az olimpiai aranynak.

És mindebben az a legjobb,h annyira látszik ezeken az embereken,h igenis azt csinálják, amit nekik kell és tényleg igazi valóságos örömmel tölti el őket az, amit csinálnak, amiért sok mindent feláldoznak, rengeteget edzenek, lemondanak más időtöltési lehetőségekről, csak azért,h annak az egy dolognak adózzanak, ami már réges régen a vérükben van. Talán még mielőtt megszülettek volna.

És vhol irigykedem kicsit. Annyira jó nekik, h már kiskoruktól fogva tudják,h mit kell tenniük, látják a nekik kijelölt ösvényt.

De nem is kell annyira messzire menni. Ezen a nyáron is több olyan embert sodort utamba a véletlen, akiket annyira jó volt hallgatni a választott hivatásukról. Még egyetemisták csak, de látszik rajtuk,h nagyon jók lesznek hivatásukban. Mert számukra ez valóban hivatás. Amit én jelenleg végzem, az számomra munka. Nem is tölt el olyan örömmel, mint őket. Akik teljesen emelkedett hangnemben beszélnek arról, amivel majd mindennapjaikat töltik.

Miért van az,h egyes emberek olyan tisztán látják azt,h mit kell tenniük, míg másoknak rendesen meg kell küzdenie azért,h egyáltalán észrevegye,h milyen jellegű dolgot kéne tennie? Mi eredményezi ezt a különbséget? Nyiltabbak? Kevésbé nyomja el őket a társadalom és a szűkebb társadalom: a család? Hagyják,h azt csinálja a gyerek, amit ő akar, nem irányítják minden lépését, és ezért látja meg rögtön az utat? Vagy korábbi életében szenvedett volna annyira sokat,h most már megkönnyíti Isten az útját?

Megbecsüli-e az ilyen ember ezt a csodát? Vagy aki megszenved az úton, jobban élvezi fáradtsága gyümölcsét?

De maga az út nem is olyan fontos. Az számít,h megérkezz,h TE, barátom, Te is elérd azt,h úgy tudjál mesélni másoknak munkádról, mellyel napjaid nagyrészét töltöd,h kétsége se merüljön fel a hallgatónak,h számodra tényleg semmi más nem való, csak az, amivel éppen foglalkozol.