"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad."
/Buddha/
Mennyire igaz!!!
A rét virágai is kint, szabadon igazán szépek, ha letéped őket és beviszed a szobába, vízbe teszed, hamar elhervadnak és már nem olyan szépek. Nem tudsz bennük gyönyörködni.
A fiatal lány is meglátott egy madarat. Első pillantásra megszerette. Legszivesebben rögtön repült volna vele tovább, de neki nem volt szárnya. A madár ugyanúgy megszerette a lányt, és ezért minden nap felé repült. A lány mindig várta a madarat, és mivel nagyon szerette, úgy döntött,h magához láncolja. Következő alkalommal, mikor arra repült a madár, a lány elfogta és kalitkába tette. Egy ideig a madár volt legkedvesebb játékszere. De a madár nem repülhetett tovább, kezdett elszállni belőle az élet. A lány is egyre kevesebb időt szentelt neki, csak ettette-itatta, nem játszott többet vele. Nem sokára a madár meg is halt. A lány nagyon megsiratta, és mikor a madárra gondolt, mindig úgy gondolt rá, mint amikor az még szabadon szárnyalt az égen. Mennyire boldogok voltak akkor... Nem sokára eljött érte a halál, és ekkor a lány megértette, hogy minden sokkal jobban alakult volna,ha hagyja a madarat repülni, hisz az minden nap úgyis visszatért volna hozzá, mert annyira szerette. A halálban végre együtt repültek tova.
No comments:
Post a Comment